péntek, január 20, 2017



Gondolatok az év igéjéről



"Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre!"
Zsolt. 90,1


     Ez a bibliai ige van kiemelve középen, piros betűkkel feltüntetve a 2017-es falinaptáron. Először arra gondoltam, hogy milyen jó lenne  ebben az esztendőben úgy nézni bele a naptárba, hogy miközben ezt megtesszük, ne csak a névnapok, születésnapok, családi vagy éppen gyülekezeti események időpontjai jussanak az eszünkbe. Jó lenne ha minden naptárvizsgálat alkalmával szívünket és életünket is megvizsgálnánk e bibliai mondat tükrében. Ehhez az építő naptárba tekintéshez kapcsolódnak az alábbi gondolatok, kérdések:

      Miért pont ez az ige került az idén a naptárra?

Sokan tudják, hogy a református egyházban mintegy himnuszként énekeljük a 90. zsoltárt. Az, hogy az idén, a reformáció 500. évében éppen ez került oda, nem lehet véletlen. Emlékeztet azokra, akik öt évszázadon át hittel vallották, hogy az Úr hordozza életüket, ő ad menedéket és vigasztalást, erőt és vidámságot minden megpróbáltatás ellenére a "nyomorúsággal és fáradtsággal" eltöltött napjaink közepette, melyek "gyorsan tovatűnnek, mintha repülnénk" (10.vers). Nagyon szomorú lenne, ha nem tudnánk méltóképpen megemlékezni azokról, akik tudásukat, pénzüket vagy akár életüket is odaadták azért, hogy anyanyelven olvashassuk a szentírást, hogy istentiszteletünk formája és tartalma minél inkább bibliai alapokon nyugodjék. Nem feledkezhetünk el a reformáció nagyjairól: Luther Mártonról, Kálvin Jánosról, Zwingli Ulrichról vagy ahogyan a konfirmációi előkészítőben megfogalmazva találjuk, a reformáció magyar úttörőiről: Melius Juhász Péterről, Dévai Bíró Mátyásról, Szegedi Kis Istvánról, Kálmáncsehi Sánta Mártonról, és mi olthévíziek Árva Bethlen Katáról sem, akinek templomunkat, kegyszereinket és a reformáció útjára vezető imádságos lelkületet köszönhetjük. Jó ha eszünkbe jutnak azok, akik imádkozni tanítottak, akik elvittek vallásórára, bibliát adtak a kezünkbe, imádságaikban hordoztak.

           Az emlékezés elmaradásánal csak az lenne szomorúbb, ha csak az emlékezéssel maradnánk. Valamiféle érzelgős múltbanézéssel és nosztalgiával énekelnénk egyházi rendezvényeinken, hogy : "Tebenned bíztunk...". Az emlékezésen túl törekednünk kell arra, hogy "elődeinknek méltó utódai lehessünk", az Istenbe vetett bizalmat, az igéjét szívünkben és szánkban hordozó hitet megéljük és megvalljuk.  

Siralmas annak az embernek a helyzete, aki elfelejti szülei, nagyszülei jóra vezető tanítását és példáját, és csak arra képes, hogy évente pár szál virággal és gyertyával látogasson ki a temetőbe. Élő hit nélkül a mi emlékezésünk is ilyen siralmas lehet minden ünnepélyesség, bölcs előadások vagy éppen emléktábla állítás ellenére is.

                    Mózes személyesen megszólítja Istent: "Uram". Nem csak beszél arról, hogy milyen Istenünk van, hanem keresi, megszólítja őt. Ez a személyes megszólítás eszünkbe juttathatja az imádság áldott lehetőségét. Olyan sok bölcsességet hordozunk, olyan sok mindenre akarjuk megtanítani környezetünket, s nagy nevelő igyekezetünkben sokszor elmarad a személyes imádság. A tanítás nagyon fontos, de a személyes imádság, amit csendben vagy hangosan is el merünk mondani magával sodor, közösségbe kapcsol azokkal, akik velünk imádkoznak, vagy csak szótlanságban keresik az Atyához vezető utat. Mózes annak a biztonságával szól, akit megtalált a csipkebokor mellett is a teremtő Isten. Hadd bíztasson Mózes példája arra, hogy örömben és bánatban, jó vagy rossz dolgunkban naponként szólítsuk Istent: "Uram".

                  Mózes élete viszontagságokkal, próbatételekkel terhelt élet volt. Pár hónapos korában Isten gondviselésére bízva került a Nílus vízére, onnan a fáraó leányának gondozásába, majd önkéntes száműzetésbe Midián földjére (2Móz.2,15-25), majd mikor eljött az idő, és Isten meghalotta népének szolgaság miatt való kiáltását, akkor népének élére. Hosszú, sok próbatélt követelő vándorlásban, népével való szüntelen perlekedésben teltek életének napjai. Biztos, állandó hajlékot csak kivételes pillanatokban tudhatott feje fölött. Ennek ellenére nem tekinti magát hajléktalannak, kivetettnek. "Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre" vallja, s nyilvánvaló, hogy ez nála nem szólam. Minden megpróbáltatás közepette is megtapasztalta, hogy igen jó helyen van élete Istennél, sokkal nagyobb biztonságot nyújt Ő, mint a fáraó összkomfortos otthona, még akkor is, ha nyomorgással jár  a kényelmes palotai élet elhagyása. "Hajléktalanságban" érzett öröme és bizalma erőt adhat nekünk is, hogy földi vándorlásunk minden "nyomorúsága és fáradtsága" közepette bízzunk abban, aki "megvidámíthat nyomorúságunk napjaihoz képest" , s kezünk munkáját is "állandóvá" teheti.

szerda, május 20, 2015



Nőszövetségi konferencia Olthévízen

   2015. május 16-án a Brassói Református Egyházmegye 17 gyülekezetéből ( Alsórákos, Balázstelke, Bukarest, Bürkös, Brassó I, II., Homoród, Keresztvár, Kőhalom, Medgyes, Nagymoha, Nagyszeben, Négyfalu, Olthévíz, Ploiesti, Vízakna, Zernyest ) érkeztek nőszövetségi képviselők és lelkipásztorok Olthévízre. A Hévízi Unitárius Nőszövetség küldöttségével és a helyi református résztvevőkkel együtt kb.100-an vettek részt a konferencián, amely de. 10 órakor kezdődött a református templomban.
  Az egybegyűlteket az olthévízi gyerekek furulyacsoportja köszöntötte egy rövid műsorral, majd áhítat keretében Nagy-Veress Hajnal zernyesti református lelkésznő hirdette Isten Igéjét János ev.19, 25-27 alapján. Jézus haláltusája közben sem feledkezett meg édesanyjáról, legifjabb tanítványának, Jánosnak a gondjaira bízta, aki magához vette és a hagyomány szerint Efézusban temettette el Máriát. Jézus értünk kihullott vére új vérségi kapcsolatot teremt a keresztyének között, mely egymás iránti őszinte felelősségre és gondoskodásra indít bennünket. Az áhítatot egy szép magyar áldás zárta, a verset Ambrus Ibolyka olvasta fel, a jelenlévők pedig ajándékba kapták a fénymásolt szöveget.
 Az áhítat után Sylvester Aba helyi lelkész bemutatta az olthévízi református templomot, gyülekezetet. Erre az alkalomra az úrasztalát az Árva Bethlen Kata grófnő adományozta hímzett terítővel és úrvacsorai kelyhekkel,  tálakkal terítették meg, melyeket az érdeklődők megcsodálhattak, hisz igazi ritkaság a közel 250 éves terítő.
A rövid bemutató után a Brassói Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöknője, Kassay Judith brassói tiszteletes asszony köszöntötte az egybegyűlteket, ismertette a konferencia programját, majd a Nőszövetség terveiről beszélt. Saját kezűleg készített origami virággal ajándékozta meg a vendégfogadó gyülekezetet, az igehirdetőt és az előadót, a résztvevőket pedig egy–egy Árva Bethlen Kata emlékére készített könyvjelzővel.
Kávészünet következett ,melyet a parókia udvarán épült teraszon tartottak Itt keresztyén tartalmú könyveket, tombolajegyet lehetett vásárolni.
A kávészünet után a résztvevők újra átvonultak a templomba. Itt sor került Beke Boróka lelkésznő előadására,  Szakadoznak a kötelékek? címmel. Az egy órás vetített előadást nagy érdeklődés övezte, hisz mindannyiunk kérdéseire kereste az előadó a biblikus választ. Ahogy nincs teljesen egészséges ember, úgy nincs teljesen problémamentes emberi kapcsolat sem. A családi kötelékek bizony szakadoznak, de a megoldás nem a szakítás, hanem a változtatás. Mindenki tud változtatni azon a rosszon ami rajta múlik, mert a problémás kapcsolatok sose egy ember miatt alakulnak ki, hanem mindenki téved valahol. Ezt nehéz felismerni és beismerni, de ez a javulás kiindulópontja.
Az előadás után  Szegedi László esperes úr köszöntötte a résztvevőket, egy lelkésznők által írt áhítatoskönyvet és egy nők számára  Marosvásárhelyen szerkesztett keresztyén magazint ajánlott az egybegyűltek figyelmébe.
A teraszon a tombolatárgyak gazdára találtak, sokan sajnálkoztak, hogy nekik már nem jutott tombolajegy. A bevételt, 280 lejt, a hévízi nőszövetség kapta.
A konferencia közös ebéddel folytatódott a kultúrotthonban, itt finom leves, tarhonya, bográcsban készült pörkölt és házi kenyér, házi sütemény várta a vendégeket. Különlegessége az ebédnek az volt, hogy a parókia udvarán a bogrács körül férfiak szorgoskodtak, ők főzték a pörköltet. Így fogadták meg Pál apostol szavait: Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.  Galata 6, 2


A finom ebéd után a teraszon Kassay Judith tiszteletes asszony papírból készült hajtogatott virágok készítésére tanította az érdeklődőket. Szép volt látni ahogy a fiatalabbak segítettek hajtogatni, ragasztani az idősebbeknek, hogy mindenki haza tudja vinni emlékül az origami virágját.
Istennek hála egy nagyon szép és tartalmas napot tölthettünk el együtt. A program nem volt zsúfolt, bőven jutott idő ismerkedésre, beszélgetésre. A Kőhalmi Református Gyülekezet átvette a stafétát, vállalták, hogy jövőre ők szervezik meg a nőszövetségi konferenciát. Reméljük, sikerült hagyományt teremteni az egyházmegyében, hisz  ezek a találkozások áldott alkalmai a testvéri közösség megtapasztalásának.


vasárnap, január 11, 2015



II. Téli Ifjúsági Sportnap Kézdivásárhelyen


Mintegy kétszáz fiatal vett részt a Berecki Református Missziói Egyházközség és a Kézdivásárhelyi Önkormányzat által szervezett III. Téli Ifjúsági Sportnapon. (Az elsőt a Kovászna Vajnafalvi Gyülekezet szervezte ezelőtt 2 évvel Orbán Lajos lelkipásztor vezetésével) Olthévízről, Sepsiszentgyörgyről, Kovászna Belvárosból, Kovászna Vajnafalváról, Szörcséről, Telekről, Lécfalváról, Zaboláról, Csernátonból, Dálnokból, Kurtapatakról, Albisból, Almásból, Lemhényből, Martonosból és Kézdivásárhelyről érkeztek az ikések, ifisek lelkipásztoraikkal,  vezetőikkel egyetemben.
A sportnap 12 órakor kezdődött a céhes város sportcsarnokában, itt regisztráltak az érkezők, majd korcsolyázni lehetett a városi jégpályán. 

A minifoci bajnokságra   10 csapat nevezett be, színvonalas küzdelmek után lássuk az eredményeket: I. Szépfiúk, II. Ikevár, III. Kovászna Vajnafalvi IKE

Az asztalitenisz bajnokságon külön játszottak a fiúk és külön a lányok. 
Lányok: I. Bakk Bettina - Olthévíz, II. Fekete Eszter - Kézdivásárhely, III. Péter Anikó - Olthévíz
Fiúk: I. Elekes Hunor  -Kurtapatak (Berecki Református Missziói Egyházközség)
II. Vitán Domokos - Kézdivásárhely
III. Barha Csongor (Kurtapatak) és Balogh István (Kovászna Belváros)

A többórás sportolás után ifjúsági istentiszteleten vettünk részt Oroszfaluban (Berecki Refomátus Missziói Egyházközség), ahol a Kézdivásárhelyi Református Kollégium iskolazenekara szolgált , illetve Bartos Károly (Karesz), kerületi ifjúsági előadó a Bírák 6, 1-10. alapján hirdette a Biblia üzenetét.
Áldassék Istenünk ezért a napért,  hisszük, hogy nem volt hiábavaló egyetlen perce sem (1 Kor. 15:58).

Aki lemaradt, azt szeretettel várjuk Április közepén az Országos Ike Sportnapokra!

testvéri szeretettel, 
Kocsis Zoltán

vasárnap, július 20, 2014

"becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, a magatok dolgával törődjetek, és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok (...)" 1Thessz. 4,11