Vágyakozással keressük bűneink bocsánatát
21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. 22Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. 23Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: 24Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
Mt.5,21-24
115. K.: Miért hirdetteti Isten olyan szigorúan a tízparancsolatot, ha azokat senki sem tarthatja meg ez életben?
F.: Először azért, hogy bűnös
természetünket egész életünkön át minél jobban megismerjük. És annál
nagyobb vágyakozással keressük bűneink bocsánatát és a Krisztusban való
igazságot. Azután, hogy megszakítás nélkül abban szorgalmatoskodjunk és
imádkozzunk Istenhez a Szentlélek kegyelméért, hogy hovatovább
mindjobban megújuljunk az Isten képére, míg majd e földi élet után
elérjük ezt az előttünk álló tökéletességet.
Figyeljünk ma a Heidelbergi Káté 115. feleletének az első részére. Eszerint a törvény szigorára a helyes önismeret miatt van szükség: "hogy bűnös természetünket egész életünkön át minél jobban megismerjük". Krisztus visszaadta a törvény igazi értelmét. Annak tükrében nézhetünk életünkre. Az embertársaink, vagy a társadalom által elénk tartott görbe tükör hamis képe helyett, olyannak láthatjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk: bocsánatra szorult bűnösöknek. Nem elkeseríteni akar bennünket ezzel, hanem magához ölelni, hogy egyre jobban lássuk: "Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk".
