közérdekű

Háromszék (www.3szek.ro)

2011-04-07 - Megalázott pedagógusok

Most éppen törvényszéken elnyert jogaikat veszi semmibe a kormány, Emil Boc miniszterelnök pedig nem szégyelli kijelenteni, hogy tiszteletben tartja a hatalom a bírósági végzéseket, ki is fizetik a bérkülönbözetet – majd, amikor lesz rá pénz, amikor a gazdaság helyzete lehetővé teszi azt. Értsd: legjobb esetben is csak valamely választási kampányban, ahogyan az mifelénk történni szokott.
Mert miként is alakult ki a jelenlegi, meglehetősen kusza helyzet? 2008 őszén, a parlamenti választások előtt nem sokkal tapssal, üdvrivalgással, egyöntetűen szavazta meg a törvényhozó testület az oktatásban dolgozók 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt. Aztán Tăriceanu miniszterelnök sürgősségi rendelettel akadályozta meg annak alkalmazását – veszített is emiatt voksokat a liberális párt –, de ez még csak a bonyodalom kezdetének tekinthető. Nemsokára ugyanis az alkotmánybíróság minősítette alaptörvénybe ütközőnek a béremelés halasztását, majd kormányváltás következett, és láss csodát, azok, akik a kampányban még fölöttébb szívükön viselték a tanárok sorsát, bársonyszékbe kerülvén minden eszközzel akadályozták a fizetésemelést, mi több, tavaly 25 százalékkal csökkentették is a juttatásokat. Perek sorozatát indították hát az állam ellen, és legtöbben meg is nyerték azokat, így jogosultak a különbözetre. Csakhogy, és itt újabb fordulat következik, a hatalom nem csupán a törvény életbe ültetésétől tekint el irigylésre méltó nagyvonalúsággal, hanem a bírósági végzéseket is semmibe veszi. Úgy tűnik, Romániában ez is lehetséges.
A két és fél éve húzódó ügyet Emil Boc és csapata újabb felelősségvállalással kívánja lezárni. Mondják, méltánytalan, hogy némely tanárok többet keressenek, mint a többiek. Ebben is van igazság. De a történet legfőbb tanulságai ennek ellenére elkeserítőek: bebizonyosodott, hogy a kormány mifelénk teljhatalomra törekszik, célja elérésében számára semmi sem szent, még az ország törvényei sem. És világossá vált ismét: a politikai pártok számára csak akkor válnak fontossá a pedagógusok, amikor szavazatokat várnak tőlük. Olyankor cseppentenek-csurrantanak nekik kis pénzt, amit aztán hatalomra kerülve kamatostul visszavesznek.

Az is bolond, aki tanárrá lesz Romániában – mondhatnánk keserűen, látva azt a rendkívül cinikus magatartást, amellyel a hatalom viszonyul a pedagógustársadalomhoz.


Farcádi Botond