"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Zsolt 90,12
Zs. Tüdős Klára szerint a bölcs szívhez jutás egyik állomása ez:
"A vénségnek talán a legnehezebb fealadata veszteg nézni ezt a toporzékoló fiatal világot, amelyiknek hiába mondjuk, hogy a falon nem lehet keresztülmenni. Hogy kár összetörni a fejét! Nem hiszi el, hogy a fal kemény, csak ha már véresre verte rajta a fejét. Nem hiszi, hogy van ajtó a celláján, csak szép türelmesen meg kell keresni.
Valaki egyszer azt mondta: "Én vagyok az ajtó", és az az ajtó mindenki számára nyitva van. Keskeny az útja, szoros a nyílása, de nemcsak a túlnani világban, de ebben is egyedül ez vezet életre.
A vénségnek talán a legkeservesebb s legnehezebb tanulnivalója azt elfogadni, hogy ezen pedig nem tudunk segíteni. A saját fejét kinek-kinek joga van beverni. Megakadályozni nem tudjuk. Egyet tehetünk csak, hogy a sebeket igyekszünk lemosni, bekötözni de - és ez nagyon fontos- szó nélkül!
A gyógyulást az okulást tönkre lehet tenni azzal a szöveggel, hogy - nem megmondtam?- Egyedül a fájdalom beszél nekik úgy, hogy annak foganatja van.
Nekünk, fájó szívű öregasszony testvéreim nem kell azt saját szövegünkkel megpótolni. Nem kell arra várni, hogy a fiataljaink beismerjék a fájdalmaikat. Legyen elég, hogy hozzánk hozzák a sebeiket s bennünk bíznak, hogy bekötözzük.
Mert azért ilyesmire "kell még maga öleg" és ne kicsinyeljük le ezeket a kis néma szolgálatokat"
(Isten markában c. kötetből, 162-163 oldalról, Mire megvénülünk c. írás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése