vasárnap, december 09, 2012

Zakariás és Erzsébet


“57Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." 61Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." 62Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. 64És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.” Lk.1,57-66

Zakariás és Erzsébet együtt állnak ki Isten szava mellett. Ő parancsolta, hogy János legyen a születendő gyermek neve. „Kézzel, lábbal”- táblával is elmagyarázza Zakariás. Mert Isten azt mondta. Nincs apelláta! Saját érdeke ellen is cselekszik, amikor büszke apaságát háttérbe szorítva nem Zakariásnak, hanem Jánosnak (Isten kegyelmes) nevezi a fiát. Tusakodik Isten ügye mellett. Kiáll az ügy mellett.
 Korunk foggal körömmel tusakodó politikusai, egyházi vezetői, presbiterei számára is érvényes a kérdés, amit Jób tett fel barátainak: „Az Ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?” Jób 13,8. Mert Isten kegyelmes. 

Nincsenek megjegyzések: