Vasárnap reggel

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

        A példázat az utolsó, felhívásként elhangzó mondat után is nyitott marad. Nyitott abban az értelemben, hogy nem tudjuk meg mi lett a törvénytudóval, lett-e örök élete vagy nem. Nyitott a példázat abban az értelemben is, hogy aki olvassa vagy hallja még elindulhat és felebarátjává lehet annak az embernek, akit félholtra vertek. Megláthatja a félig halott emberben a félig élőt. (semivivo- lat. fordításban- Kozma Zsolt észrevétele). Lehet Jézushoz és az Ő parancsaihoz a törvénytudó módján közledni: "megkísértve őt" vagy éppen az önigazolás szándékával. Aki így közeledik annak hadd szóljon figyemeztetésként a református énekeskönyvben található énekszöveg: " Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát". Jézus szeretete némiképp erre is rácáfol. A kétkedőnek is adott választ itt. Nem tudjuk azt, hogy őt segítette-e a válasz az örök élet elnyerésében. A hétköznapokban megélt felebaráti szeretet fogja igazolni azt, hogy meghalottuk Jézus szavát: "Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj".