Ez én lelkem keserűségét szerző házasságom pedig eszerént ment véghez: Az 1717-ik esztendőben lévén az törökkel való hadakozás Nándorfejérvár táján, ez hazában igen nagy félelem volt a pogányok béütésétől, aminthogy bé is ütöttenek Besztercénél a tatárok, és egynehány vármegyékben igen nagy rablást és sok károkat tettenek. Minden úri rendek azért városokba költöztenek lakni, az bátorságosabban való megmaradásért, amelyet cselekedett idvezült édesanyánk is: ki Szebenben lakván velünk együtt, ott gróf Haller László kezdett engemet magának kéretni a házassági életre idvezült édesanyámtól; kit is gyermekségétől fogva, mivelhogy mostohafia is volt, igen szeretett.
12
Nem lévén nékem semmi kedvem és hajlandóságom ez idegen vallású személlyel való házassági életre, ez jelenvaló világ szerént jó szerencsémnek elmellőzését idvezült édesanyám igen sajnálotta, melyre nézve alattomban egyetértett Bíró Sámuelné Dániel Klára asszonnyal, aki atyafiú is volt, hogy valami mesterséggel akaratomat hajtsa az jelenvaló alkalmatosságnak kedvelésére; nem is múlatott el semmit egy egész hónapnak eltelése alatt, amivel meg nem próbált volna, de engemet arra nem vehetett. Végre kedves testvérbátyám, Bethlen Ádám uram, megtudván ezen kísérgettetésemet, szembefogta, és igen keményen megdorgálta Bíró Sámuelné asszonyomat, mondván: micsoda lelkiismerettel munkálódja idegen vallású férjhez való menetelemet? Rendeletlen dolog, amelyre akar venni. Vévén azért eszébe, hogy kedves atyámfiainak ezen egyenetlen házasság nem tetszik, megszűnt a közbenjárástól, és soha többé azt nem folytatta.
13
Azután gróf Haller László vette fel közbenjáróul Köleséri Sámuelt, akkori feleségével, Bethlen Judit asszonnyal, akit is minthogy igen okos és nagy tanácsú embernek tartottak abban az időben, jovallását igen bé szokták volt venni és követni. Ennek tanácsa, melyet adott édesanyámnak, rontott meg engemet is; mert járván ezen dologban minden haszon nélkül, egy vasárnap estve a jegygyűrűt elhozta, és idvezült édesanyám kezénél hagyta, melyben én semmit nem tudtam: ki is, egy ideig magánál tartván, végre ily kemény és engemet megrettentő szókkal kezembe ád: Ha gyermekemnek akarod hogy tartsalak, ezt a gyűrűt vedd el; ha pedig nem, én soha tégedet gyermekemnek nem tartalak, és mindenemből ki is tagadlak. Ó, kemény szók, világ jovaival élni akaró ifjúi elméhez, édesanyjához mindenben engedelmességet mutatni kívánó, s efféle próbákhoz szokatlan leányhoz! Mit tudtam azért tenni, még visszaszólani is nem mervén, a gyűrűt elvevém. Ó, szerencsétlen óra! amely másoknak nagy örömet szokott szerzeni, nékem szerzett kimondhatatlan keserűséget és szomorúságot; mert elszemlélvén a kétféle vallásúak különböző isteni tiszteleteket*, könnyen felháborodó életeket, és efféle házasságnak egyéb mérges gyümölcseit, oly nagy kísértetben és gyötrelemben voltam azon az egész éjszakán, melyet leírnom nem lehet. Úgyhogy azt látván idvezült édesanyám is, magát a keserves sírástól ezen dologért nem tartóztathatta. Mégis mindazonáltal, hogy a gyűrűt visszaküldje, siralmas kérésemmel is arra nem vehettem, sőt végre oly keményen megfeddett, hogy többé meg sem mértem említeni. Ó, én ifjúságomnak Istene! aki megengedted, hogy ily kísértetbe essem; de nem engedted, hogy abban elvesszek, a te irgalmasságodról emlékezem, légyen áldott a te szent neved örökké!
14
Ennyire menvén a dolog, kedves testvér atyámfiait kértem arra, hogy lennének munkások ez kelletlen szövetkezésnek felbontásában, hogy valamiképpen ez tökéletességre ne menjen. El is követett mindent, kedves testvér atyámfia, Bethlen Ádám uram, mint nagyobb atyafi, mind idvezült édesanyánk előtt, mind másutt, de amit a bölcs Isten végezett, azt az halandó ember el nem bontja.
15
Egyetértett azért a gróf Haller László atyafiaival, akik hasonlóképpen ellenzették azt, hogy idegen vallásút ne vinne famíliájokba az atyjokfia, s eszerént el ne venne. Véghez is vitték azt egyezett akarattal az akkori pápista püspök előtt (ki is volt Martonfi Márton), hogy minden szerzetbéli papoknak parancsolatot adna ki, hogy minket külömben egybe ne eskessenek, hanem ha én pápistává lészek. Ez parancsolat mindenfelé kiment az országban.
16
Azonban Szebenben hirtelen pestis kezdetvén, onnan az úri rendek elszéledtenek. Idvezült édesanyám is velem együtt kiment Rétenbe; Haller László pedig Fejéregyházára. Én is voltam immár nagy szívbéli örömben, hogy az Isten a püspök parancsolatja által elbontotta, s éppen nem is gondoltam, hogy ez már soha is meglehessen. De szemléld el, mint nem tehet az ember semmit, mely kevés ideig tartott az én örömem, s vége szakadt reménségemnek.
17
Egy udvarhelyi tudatlan barát szintén koldulni kiment volt akkor, midőn a püspök parancsolatja érkezett Udvarhelyre, s ő abban semmit nem tudott. Ez egy szombaton estvére érkezett Haller Lászlóhoz Fejéregyházára, ki is valamint én vártam a tőle való megválást, úgy kereste minden úton-módon a velem való egybenkelést, figyelmezvén az alkalmatosságokra. Beszélget azért a baráttal, és alattomban kitanulja, hogy a barát semmit nem tud a püspök parancsolatjában. Megörvend azért, remélvén ezáltal szándékának végbenvitelét. Mindjárt akkor éjtszaka Rétenbe tudósítja titkon az idvezült édesanyámat, hogy immár pátert kapott az esketésre. Idvezült anyánk is Keresdről mindjárt hívatta testvér atyámfiait, Mohából Petki Nagy Zsigmondot, vasárnap estvére azért mindezek jöttek Rétenbe, odajött Haller László is, de én, mint légyen a dolog, akkor abban semmit nem tudtam. Már hétfőn reggel, midőn mindnyájan felköltünk volna, a püspök parancsolatjával egy hajdú elérkezett, melyet a barátnak írt volt. Ezt senki más nem tudta, hanem gróf Haller László és egy Szarka Zsigmond nevű inspektora; ismét Petki Nagy Zsigmond, ki is titkon idvezült édesanyámnak megjelentette, hogy azért bátyámuramék ezen dolgot ki ne tudhatnák, és meg ne gátolhatnák, engemet nagy hirtelenséggel előállítának, és megesküdtetének, három vagy négy szóból álló esketéssel, minthogy amely dolgok vallásom ellen voltak, azokat én el nem mondottam. Mindaddig én el nem tudtam azt hitetni magammal, hogy az Isten ezen rendeletlen házasságot megengedje; mert gyermekségemtől fogva irtóztam a pápista vallástól; de úgy tetszett Istennek, hogy az én gyenge hitemnek megpróbáltatására megengedje ezt így lenni.
18
Mindenekelőtte ez az esketés lett volna, még azelőtt kedves testvér atyámfiai félvén attól, hogy semmiképpen ez egybekelést el nem ronthatják, vettenek volt erős kontraktust* gróf Haller Lászlótól, melyben erős hittel lekötötte magát, hogy soha vallásomban nem háborgat, és ha gyermekeink lésznek, a fiú pápista, a lány reformáta vallásban neveltessék.
19
Elvégezvén a barát az esketést, megadták néki a püspök levelét, de már késő volt. Én ezen dolognak végbenmehetését, emberi mód szerént szólván, tulajdonítom Nagy Zsigmondnak, mert ha kedves bátyám uraméktól el nem titkolta volna a püspök parancsolatjának ottlétét, az véghez nem mehetett volna.
20
Nagy szaporasággal azon nap meglészen a lakodalom is, hogy inkább megváltozás a dologban ne lehessen. Ezek így meglévén, látván idvezült édesanyám, mely nagy szomorúsággal és kedvetlenséggel vagyok, maga házától el nem eresztett egy egész hónap alatt, azholott könnyebben tölt ugyan kedves atyámfiaival az idő; de azután Fejéregyházára mentünk, azhová is elkísértek volt kedves atyámfiai, kik nemsokára elhagytanak, s én maradtam csak idegen vallású férjemmel. Felette keserves napjaim voltak azok, melyekben az én Istenemet, amint kívántam volna, nem tisztelhettem: mivel az udvarban isteni szolgálatot tétetni meg nem engedték: templom ugyan volt a faluban, de minthogy ott négy pár református embernél több nem volt, a pap is csak éppen az eklézsiához hasonló volt, úgyhogy lelkem fájdalmával kellett a templomba mennem; mindazáltal, akármely nagy kedvetlenséggel is, de mindenkor csak elmentem, hogy annál inkább reménséget az idegen vallásúak irántam ne végyenek. Az én férjem pedig, lévén az édesanyámtól is nagy függése, vallásom iránt nem szólott, sőt papjainak is, hogy ne szóljanak, megparancsolta.
21
Kevés idő múlva mentünk Hévízre, azhol töltöttük karácsont is, de nékem ez is keserves karácson volt, mivelhogy az istenfélő jó házasok szokások szerént együtt az Istent nem tisztelhettük, mert az én uram Fagarasba ment első napján isteni tiszteletre. Ebbéli szomorúságomat látván idvezült édesanyám, akkor kezdette jobban eszébe venni, minémű kísértetbe ejtett engemet; melyért azután maga is egész világból való kimúlásáig felette gyötrődött és siratott, de immár ezt megfordítani nem lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése