"Aki lágyan viseli magát az ő dolgában,
testvére annak, aki tönkretesz."
Példabeszédek 18,9
Sík Sándor:
Ments meg Uram!
A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtlen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!
Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van a tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram koravénnek!
Csak attól ments meg keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd , Uram, hogy bezáruljak!
Ne hagyj Uram megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap Uram hadd legyen végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok- mondja Jézus. Ez a szelídség nem azonos a lágysággal, a langyossággal, melyet Isten mindenkor megítél. A szelídség erejéről és az erő szelídségéről egyaránt bizonyságot tesz a szentírás. Lehetünk szelídek mi is, mert hatalmas, erős Úrnak a gyermekei vagyunk. Ebben a szelídségben legyünk mindig határozottak és kitartóak, mert a "lágymeleget" az Úr kiveti az ő szájából. (Jelenések 3,16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése