Újévi örömhír
„Mindenki tehát, aki hallja tőlem e beszédeket és csekeszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött az eső, megjöttek az áradások, fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette a házát. És ömlött az eső, megjöttek az áradások, fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra, úgyhogy összeolmott és nagy lett pusztulása. És történt, hogy mikor Jézus elvégezte a beszédeket, a sokaság álmélkodott a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.” Máté evangéiuma 7.rész 24.-29. versig.
Nyugtalanító kép tárul elénk ebből az Igéből. Pusztító viharról, félelmetes áradásról, kártyavárként összeomló házakról beszél. Nem jóslás ez az új esztendőre, hanem képe az utolsó ítéletnek, melyben nyilvánvaló lesz ki hogyan és mire épített. Egyre többet és gyakrabban riogatnak azzal, hogy milyen nagy áradások lesznek egy egy esztendőben. Ezek a lehetséges időjárásról és természeti jelenségekről próbálnak bennünket tájékoztatni. De többnyire csak találgatások. Az amit itt és máshol is az evangélium mond, nem riportszerű beszámolók, de hitünk számára biztos igazságok. Istennek Igéje, életünk alapja. Ha figyelmeztetnek, hogy jön a veszély, akkor az ember menti életét. Lelki életünk tekintetében sokszor nincs veszélyérzetünk, pedig a rosszul megalapozott élet menthetetlenül összedől.
Túl az ítéletnek, a pusztulásnak képein, melyek elgondolkoztatnak, hogy vajon mi mire építettünk: örömhír ez az Ige is. Mindaddig míg lehet építkezni, amíg lehetőség van az újrakezdésre örömhír ez az Ige.
Még lehet jó alapra építeni. Míg tart a kegyelmi idő lehet változtatni. Jézus szavai szerint az építkezik helyesen, aki hallja és mergcselekszi az Igét.Érdekes, de ugyanakkor szomorú is, hogy a rosszul építő is hallja az Igét. Mi azt gondolnánk, hogy az alapvető különbség abban van, hogy az egyik hallja, a másik pedig nem. Az egyik ját a templomba, a másik pedig nem. Mindkettő ott ül a templom padjaiban. Mindkettő számára kinyilik a Biblia. Az egyik megcselekszi, a másik pedig nem. Ez az alapvető különbség és ezen múlik a megmaradás vagy pusztulás.
Általában nem szertjük a vagy- vagy helyzeteket. Próbálkozunk köztes megoldásokkal. Keresünk mindenfele. Kísérletezünk, hátha lehetne a homokra is szilárdat építeni. Sok embernek megy rá az élete erre. Isten szavától, a biztos alaptól és annak megcselekvésétől távolodva valahol máshol, más utakon keresni a boldogulást, az életet. A kígyó erre csábította az első emberpárt is, felébresztette szívükben a gyanakvást: “Csakugyan azt mondta Isten…?”. Próbáljátok ki, meglátjátok nem is olyan veszélyes, “Bizony nem haltok meg”. Ezen az úton járunk mindannyian, amikor Isten szavát, annak megcselekvését kivesszük életünk középpontjából és vágyaink, barátaink, szerelmünk és még ki tudja milyen sugdosásnak engedve új alapot keresünk. A magunk által talált homokalapra próbálunk szilárdat építeni. Meghalljuk az Igét, de nem cselekedjük. Ezen az úton jár az ember, amikor azt mondja: tudom, hogy Isten parancsa és ajándéka a házasság. De nem kell. Próbáljuk meg új alapra helyezni az életünk. Elég ha együtt lakunk. A közös megegyezés az alap. Amikor akarunk, akkor megyünk el a másiktól. Mindkettőnknek jobb így. Megáll-e a család így? Lesz-e belőle család egyáltalán. Milyen gyermekek kerülnek ki, milyen értékrenddel innen?
Bizony nem halsz bele. De sokan alig élik túl a rendezetlen életük miatti lelki problémákat.
Isten azt mondotta, hogy hat napon át dolgozzál a hetedik nap pedig az Úrnak napja, neki szentelt nap. Mi pedig új alapra helyeztük ebben a tekintetben is életünket. Nemrégen halottam népies bölcsesség formájában megfogalmzva: “Hat napon át munkálkodjál, a hetedik nap pedig végezd minden dolgodat”. Így élünk és csodálkozunk, hogy már itt e földi élet próbatételei alatt is összeomlik életünk. Pedig az Úr javunkat akarja. Örömhír legyen számunkra, hogy nem kell keresni az alapot, mert adva van: a Tízparancsolat, a Hegyi Beszéd, A szeretet himnusza, de a teljes Szentírás szilárd alap, melyen felépülhet életünk. Péter apostol írja: “Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, melyre jól teszitek ha figyelmeztek”. Fogadjuk meg az evagéliumi és aposotoli tanácsot és figyeljünk arra, hogy szó és cselekedet eggyé legyenek életünkben.
