hétfő, december 21, 2009

SZILÁGYI DOMOKOS:
KARÁCSONY

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson,
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz
úgy kell mindig e kis melegség
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és hogy szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi, foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Tudtuk-e, hogy:

· a December név a latin decem (=10) szóból származik. Jelentése tízedik (december). Egykor ugyanis márciussal kezdték az esztendőt, s márciustól számítva december a tizedik hónap.
· Az adventnek négyes tekintetét kell figyelembe venni. Először Krisztus az, akinek eljöveteléről jövendöltek főként az Ószövetségi próféták, az egész Ószövetség könyve végeredményben nem egyéb, mint Krisztusra irányuló előremutatás. Másodszor: Krisztus az, aki a prófétai jövendölések szerint valóban eljött, megérkezett karácsonykor. Harmadszor: Krisztus az, akit az állandó mában, a mindenkori jelenben várni kell, hogy újból, minden napon megérkezzék. Negyedszer: Krisztus az, aki a maga idejében eljön ítélni élőket és holtakat, amint ezt az Apostoli Hitvallás tanítja.
· A Karácsony szó is latin eredetú: “a szót átfaragták (írja Bod Péter) a magyarok a deák incarnatio szóból”, aminek jelentése: megtestesülés. Tehát a karácsony az incarnatio magyarosított alakja, Krisztus Urunk születésének emlékére ünnepeljük.
· A karácsonyfa nálunk csak az 1800-as évek elejétől jött szokásba. Talán “valahol Strassburg környékén születhetett meg a karácsonyfa szokása, mert ott 1605-ből idéznek róla feljegyzést.” (Révai Lexikon) A gyertyák és a fényszórók a betlehemi éjszaka világosságára, s az ajándékozások a keleti bölcsek kincseire utalhatnak. Az egész estéli öröm pedig a Krisztus által megváltás örvendeztető hírére: az evangéliumra figyelmeztet.
· Ugyancsak a karácsony hónapjához tartozik a sok gyülekezetben gyakorolt és sokféle változatu kántálás. Bod Péter szerint ennek az az eredete, hogy “karácsony előtt harmadnappal ajtónként járkáltak, s valami verseket énekeltek a Krisztus születéséről, és jó szerencsés ünneplést kívántak, s eképpen maguknak pénzt, gyümölcsöt, és holmi ennivalókat gyűjtöttek, akarván ebben követni a Krisztus születéséről hírt tevő betlehemi pásztorokat. Innen maradott meg nemzetünknél is az a szokás, hogy karácsony éjszakáján a gyermekek, szolgák és akárkik énekelnek, dúdolnak, zerépatélnak ajtóról ajtóra járván, hogy maguknak valami pénzt és ennivalót gyűjtsenek, melyet aztán elvesztegessenek.”
· A protestáns kalendáriumok is nyilvántartják karácsony másodnapján az első vértanú István halálát(Ap.Csel.7,7), harmadnapján pedig a János evangélistáét.
· December 28 az “apró szentek napja”. Azokra a kis gyermekekre emlékeztet, akiket “Heródes megöletett Krisztus születése alkalmával.
(a részletek Tőkés István: Hétköznapok- ünnepnapok c. könyvéből származnak 21-25 old.)
„ Isten emberré lett, hogy az ember emberré legyen.” Bonhoeffer
Dsida Jenő:

A gyermek dicsérete


Ti már nem hozhattok jó hírt nekem.
Ami jó van, magamtól megtaláltam
az erdőkben, hol sok-sok este háltam
- s keresztelő Jánosként hirdetem.

Most járok hóban és halálra váltan,
ám ez számomra boldog kínt terem;
a hófúvásban gyakran hirtelen
csak térdre hullok: Gyermeket találtam!

Goromba ágak az arcomba vernek,
de én megyek tovább, egy kis haranggal
viszem a drága hírt az embereknek:

Bennem van, íme, csengő és harangdal
és bennem van a legnagyobb, a Gyermek-
a fényes jászol s valamennyi angyal.
Vannak angyalok?!

A karácsonyi történetben gyakran olvasunk angyalokról. Angyal adja hírül keresztelő János és Jézus születését. Angyal győzi meg Józsefet arról, hogy maradjon Mária mellett, mert „ami benne fogantatott a Szentlélektől van az”. Angyal hirdeti a pásztoroknak az örömhírt: „született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus”. Végül angyal figyelmezteti Józsefet, hogy feleségével és a gyermekkel együtt meneküljön Egyiptomba Heródes gyilkos indulata elől.
A karácsonyi örömhír egyik része tehát az, hogy: „Vannak angyalok’!”. No nem fehér, papír szárnyú lebegő angyalkák. Nem is mindig angyalszép tünemények, vagy karácsonyfát és ajándékot hozó csodatévők. Az ilyen angyal már nem jár hozzánk. Ez csak a gyermekkor öröme volt. Odalett volna az örömmel együtt a hitünk is?
Pedig vannak angyalok. Küldöttek ők, akik közöttünk járnak. Ez ugyanis az angyal szó jelentése: küldött.
A karácsonyi történet szerint először Józsefhez küldi angyalát az Úr, és József megtanul Istenre hallgatni. Eddig nem értette Isten munkáját, mert látszat szerint ítélt. Ezek szerint angyal az, aki többet lát annál, ami az orra előtt van (mert Isten megengedte neki ezt a látást), és ezt Isten akaratából másoknak is tovább adja, hogy ők se éljenek látszatéletet.
Angyal hirdeti a pásztoroknak és az egész világnak: „Ne féljetek”. Angyal az aki ezt ki tudja mondani. Nem akárhogyan, hanem úgy kimondani, hogy alapja is van ennek a vigasztalásnak. Azért meri kimondani, mert tudja, hogy van Megtartó. Az Aki született megszabadít a félelemtől, szorongástól, bizalomra, szeretetre indít. Ő maga mondja később: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” Jn.14,27. Áldott karácsonya lesz annak, akihez betér az angyal és megtanítja látni azt, amit Isten készített számunkra és nem csak azt, ami a szemünk előtt van. Akihez a küldött üzenete elérkezik az maga is tovább indul és hirdeti: Ne féljetek! És ő immár tudja, hogy vannak angyalok és ő maga is szeretne angyallá lenni egész életére.
S.A.