„Azután
így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon
nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt
szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák,
csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a
pecsenyét a lábasban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja
meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket
elkövettek. Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik
félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik:
"Béke!" De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek
ellene. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett
sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára
fordul. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a
jövendőmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentől
üzenet. Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy
feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát. “ Mikeás 3, 1-8
Engem
azonban erő tölt el…
Mikeás próféta szavai
egy lélek nélküli világ képét tárják elénk.
Hiányzik ebből a világból a Lélek, emiatt érezzük és mondogatjuk, hogy
“lelketlen, embertelen világ amelyben élünk”. Hiányzik az igazság, a jó és a
gonosz közti különbségtétel, de nincs méltányosság sem. Azok, akiknek tiszte
lenne tudni az ítéletet a gonoszt kedvelik és megvetik a jót. A világi vezetők
vaksága ez. Magukat és érdekeiket látják csupán, annak árán is, hogy a rájuk
bízott népet nyúzzák azért, hogy ők meghízzanak.
Az Úr szava nem csak a világi vezetők ellen szól, hanem azok ellen az
egyházi személyek ellen is, akik saját érdekeiket szem előtt tartva csupán
megélhetés forrását látják szolgálatukban. “Ha van mit rágniuk békességet
hirdetnek”. Ezzel a magatartással látszólag jót tesznek. Jóváhagyják mindazt,
amit az emberek tesznek, s legtöbben ennyit várnak csak tőlük. Az egyház legyen
jelen, amikor ők akarják, és mondja, amit hallani akarnak: keresztelőn,
esüvőkor, temetésen. Jóváhagyják ami körülöttük történik, mindaddig, amíg nekük
garantált a megélhetésük. A bűnt nem nevezik bűnnek, sem a maguk, sem a népük
életében. Egyetlen ellenségük és békételenségük, ha valaki szegénysége vagy
ellenérzése okán “ nem vet valamit szájukba”. Néma ebek, akik hallgatnak, ha
csontot kapnak. S akkor szólnak, ha nincs mit rágni.
Isten megítéli ezt a világot. Büntetése az, hogy “elrejti orcáját
előlük”, “sötétség jön rájuk”. Nagy büntetés, amikor az ember bűneivel, azoknak
következményeivel magára marad. Az áldás: “ Világosítsa meg rajtad arcát az Úr”.
Isten közelségének hiánya a sötétség, Isten elrejtett arca, az isteni útmutatás
hiánya: “Nem lesz felelet Istentől” 7.v. maga az átok, a nyomorúság.
Lélek nélküli világ, amelyben a “lelketlenség”, kegyetlenség és vakság
oka Isten vezetésének hiánya. Az
embereket saját érdekeik vezetik csupán. Isten kegyelme az, hogy ott van ebben
a világban az ő Lelkével beteljesedett ember: “ Engem azonban erő tölt el, az
Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt
gonoszságát.” Ember, aki mindenek ellenére mondani tudja: “Én ellenben”. Nem az
örök ellenzéki ő. Nem a maga elgondolása, érdekei helyezik szembe a világgal,
hanem a Lélek vezetése. Nem örök elégedetlensége teszi mindennel és mindenkivel
szemben kritikussá. Mássá teszi az a Lélek, a “kenet”, melyet az Úr ad az
övéinek. Nem csak békességet hirdet. Nevén nevezi a dolgokat. Először “Jákób
vétkét és Izraelnek bűnét hirdeti” és csak utána a békességet: “Hűséget mutatsz
a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak” 7,20.
Külön utakon járó ember Ő, nem különc, de nem indul a sokaság után,
Isten vezetésére hagyatkozik, igazi pünkösdi ember, aki tudja, hogy az Úr
lelkének ereje nélkül semmi, de az Ő Lelkével betelve akkor is erős, amikor
erőtelen. Sőt, akkor a legerősebb!
S.A.
