"... országod megmarad neked,

 mihelyst megismered,

 hogy az Ég uralkodik..."

                                                                                      Dániel 4,23

Isten irgalmas: a kilátásba helyezett büntetés nem örök időre szól.

 Aki felismeri, megismeri az Ő hatalmát az "országát visszakapja". 

Jézus olyanoknak is országot ígér, akiknek korábban nem volt: hontalanoknak, kivetetteknek, de olyanoknak is, akik alázatosak és kicsik mernek lenni: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa."

 

 

 Hogy jártak a galambok az ölyvekkel?

 

    Az ölyvek veszekedvén, harcolván egyik a másikkal, egybebékéltenek a galambok közbejárásokkal. Annak utána egyesek lévén egymással, a galambokat és más apró madarakat pusztították. Mikor a gonoszak egymással veszekednek, a jóknak akkor vagyon békességek. 

Bod Péter: Szent Hilárius, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 186. old.

 

 Hogy énekelt a farkas?

 

    Egy báránykára találkozván a berekben, megörvendett a prédának. A bárány azon könyörgött, minekelőtte őtet megenné, énekeljen egyet, ő is hadd táncolja ki magát, s azután bár egye meg. A farkas örömében énekelni akarván, ordítani kezd; melyet meghallván a pásztori komondorok, nagy ugatással arra futnak, s a farkast elkergetik, a bárányka a nyáj közé szalad. A farkas magában így búsult: ha a természet őtet nem tette éneklő hattyúvá, miért fogott ő énekléshez? Amire a természet nem készített, azt gyakorolni nem jó: Rusticus arva colat. A mezei ember szántson-vessen. Cantor amet modulos. A kántor énekeljen. Akinek ideje vagyon, élete vagyon.

(Bod Péter: Szent Hilárius, Szépirodalmi Kiadó, 1987, 185.o) 

 

 A bagolyfiról mit tudsz?

    A sasmadaraknak királyok a szebb madarak fiaik közül a maga udvarába szolgálatra valókat keresett. A bagoly előállott, és a maga fiait dicsérte erősen, hogy ő azoknál soha szebbeket és a király szolgálatjára alkalmatosabbakot nem esmért, amelyért őtet megnevették a több madarak. Minden embernek a maga cselekedetei jónak tetszenek. Nin didicit privatus amor distinguere formas. A magános indulat nem látja meg a hibát a magáéban, mert a szeretet vak. Nemo sibi turpis, corvo licet atrior esset. Senki ő magának nem tetszhetik rútnak, fekete holló is tetszik szép galambnak.

(Bod Péter: Szent Hilárius, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 178.o.)

(Bod Péter Olthévízen volt lelkész 1743-1749 között)

 "Én pedig ma erőtelen, noha felkent király vagyok (...)" 2Sámuel.3,39,b

        Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté (H.K) szavai szerint, azért is neveznek engem keresztyénnek, mert : "hit által Krisztusnak tagja és így az Ő kenetének részese vagyok (...)" (H.K.32 felelet). Őt pedig "az Atya rendelte és Szentlélekkel felkente (...) örökkévaló királyunkká." (H.K. 31. felelet). Krisztus kenetében való részesedésem előremutató is: "ez élet után pedig az örökkévalóságban minden teremtményen uralkodjam." (H.K. 32. felelet)

        "ma erőtelen", de felkent király vagyok: ez az állapotom, erre jutok magammal minden nap. Krisztusban látom a legjobban: a kereszt felé vezető út az erőtelenség, az elhagyatottság útja, húsvét hajnala azonban a dicsőséges királyé.

     Hadd lássam, hadd lássuk Urunk így életünket, erőtelenségünket: "ma erőtelen, noha felkent király", vagy az ígéretet is benne: ma ugyan még erőtelen, de már király. Krisztus uralma hintse ránk mindent beragyogó fényét!