"És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről,

 és mindjárt visszanyeré látását;

 és felkelvén, megkeresztelkedék." 

                         Ap. Csel. 9,18

 

    Ananiással való találkozása után, Saul nemcsak a testi látását nyeri vissza, hanem a Lélek ajándéka képpen olyan "mennyei látást" kap, amelynek következtében azt is látja, amit addig soha: "Krisztus, az Isten Fia" (20.vers)

Egyedül a Lélek ajándéka szabadít meg a "pikkelyes" látástól és tesz képessé arra, hogy a megalázott Emberfiában a Megváltó Krisztusra ismerjünk.

Később maga Pál beszél erről az újfajta "látásról", mint mennyeiről: "nem levék engedetlen a mennyei látás iránt." Ap. Csel. 26,19

Többé nem a testi szemeivel meglátott valóság, hanem a "mennyei látás" indítja útra naponként. 

Kérjük Istentől ma is, hogy nyissa meg szemeinket.

Amit még ezen kívül tennünk lehet, azt Krisztus Urunk így tanácsolja:

 "  Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenséged rútsága; és szemgyógyító írral kend meg szemeidet, hogy láss." Jelenések könyve 3,17-18

  

                                                                      Saulus

 

    Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,  Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.  És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?  És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.  A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.  Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba.  És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.                                                                                 Ap. Csel.9.1-9

 

    ^{Bibliámban a 9. fejezet fölött ez a tartalmi összefoglaló olvasható: "Saul megtérése és első élményei Damaskusban és Jeruzsálemben".   Pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy : "Saul megtérítése...", mert Ő itt semmit sem tesz azért, hogy megtérjen. Eszébe se jutott megtérni. Azzal a gondolattal és "szent meggyőződéssel" indult Damaskusba, hogy helyesen cselekszik, sőt nem csak helyesen, hanem egyenesen Isten akarata szerint. Krisztus állította megy útján és "térítette meg".}

^{Hisszük, hogy Jézus Krisztus a mi életünkben is cselekszik. Ha nem is ilyen látványosan (bár a környezet számára nem volt látható itt sem, ami történt), de Ő térített és térít meg újra a magunk által jónak gondolt utakról.}

^{Köszönjük Urunk, hogy nem hagysz minket saját jónak gondolt elképzeléseink, vallásos buzgalmunk szerint mások vesztére is törve a magunk vesztébe rohanni. "Téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem" . Jer. 31,18}