Négy
szó…
Most
pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a
Krisztus vére által.
Efézus 2,13
Most – Az pillanat,
amikor az efézusiak átélték, megérezték, hogy Krisztus vére érettük is
kiontatott.
Az a
pillanat, amikor Pál levelét olvasva az efézusiak újra megélik, tudatosítják,
hogy az Úr közel van.
Azoknak
a pillanatoknak, alkalmaknak a sokasága, amikor Pál levelét olvasva évszázadok
során sok sok ember hálásan tekintett Istenre, hogy még mindig nem késő, ő is
közelvalóvá lett, lehet.
Az a
felejthetetlen áldozócsütörtök, virágvasárnap vagy más konfirmáció vasárnap,
amikor először vehetted te is az úrvacsorát.
A mai nap,
a pillanat, éppen a mostani, amikor elolvasod ezt az igét, s hálát adsz
Istennek, hogy te ugyan nem mentél közelebb hozzá, de Ő közel jött hozzád is
Krisztus vére által.
Egykor – Az efézusiak számára az az időszak,
amelyben „Krisztus nélkül valók voltak”, amikor „reménységetek nem vala, és
Isten nélkül valók voltatok e világon”
A mi
életünk elfolyt ideje, amelyben az „emberek kívánságai” és nem „isten akarat
szerint éltünk” 1Pt.4,2
Távol – A hely, ahová a tékozló fiú költözött. „…
összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék”. Lk.15,13
A „sehol”…
ahol úgy gondolom, hogy elkerülhetem az Atyai tekintetet. Ahol felhőtlenül
élhetek úgy, ahogy én látom jónak.
A hely,
ahová Isten nem küldött: se Jónást, se engem.
A hely,
ahol kétségbeesésemben azt gondolom, hogy itt már nem talál meg senki. A
disznók vályuja.. „Kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit
a disznók ettek”. Lk.15,16 A hajó, amelybe Jónás szállt be, hogy „Tarsisba
menne velök az Úr színe elől.” Jón.1,3
A hely,
ahol engem is megtalált és megszólított az Úr szava.
Közel – Ahol már távolról meglát engem az Atya. „Mikor
pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda
futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.” Lk.15,20
Amikor ki
tudom mondani: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár
méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!"
Lk.15,21
Amikor a Krisztus kiontott vérének jegyét úgy tudom magamhoz venni, hogy közben
repes a szívem az örömtől. „kezdének azért vígadni”. Lk.15,24
Amikor a
gyülekezet közösségében együtt, szívből énekeljük: „Minden gyötrelmet, bánatot
elfeledünk, ha ő bennünket keblére von, Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,
Nála béke vár és nyugalom.” 484 ének, 4.szakasz
Itt, most,
amikor szívünk gerjedez… amikor minden emberi magyarázat kísérleten túl Ő maga
érteti meg velünk, hogy éppen rólunk szól. Éppen mi kerültünk távolból közel,
nemcsak egykor, hanem éppen most, ma is.
