"Amikor
közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és
követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok
egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.De nem fogadták
be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.Látva ezt tanítványai,
Jakab és János így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz
az égből, és égesse meg őket!?”De Jézus feléjük fordult,
megdorgálta őket, (és ezt mondta: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert
az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy
megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba." Lk.9, 51-56
" Jézus
Krisztus lelkét csak a kereszt mutatja meg igazán. Megismerni ezt a lelket csak
az az ember képes, aki tud arról, hogy Jézus minden
szavát és cselekedetét akkor pecsételte meg, amikor az általa hirdetett
szeretetnek minden
következményét vállalta. Még azt a következményt is, hogy azok feszítsék
keresztre gyülekezetükben, akiket Ő végtelenül szeretett.
Ilyen lelket hordozott.
(...) Jézus és
két tanítványa tökéletes ellentétet képvisel. (...)
Fájdalom- a
történelemben is számtalanszor ismétlődött meg ez hatalmas méretekben.
Mindannyiszor János és Jakab esete ismétlődött, ahányszor az egyház hatalma
birtokában hatalmi szóval indult szembe az ellenállással, nem pedig Krisztus
mentő szeretetével.
Ilyenkor Jézust mindig ugyanazzal a
szomorú tekintettel látom magam előtt, amellyel a Zebedeus-fiakra nézett,
amikor azt mondta nekik: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek."
Ordass Lajos:
Jó hír a szenvedőknek, 137-142.o. - szemelvények
