Jézus megtisztítja a templomot – Lukács 19,45-48

⁴⁵Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ⁴⁶ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
⁴⁷Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, ⁴⁸de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.

Jézus templomtisztítása legalább két fontos dolog megváltoztatásával jár.

Az egyik az istentiszteleti hely külső megtisztítása, a nem odavaló dolgok félretétele, felszámolása. Az állatáldozatokhoz szükséges portékát a templomhoz vezető úton, de már a templom udvarában is árulták. A messziről jött zarándokok pénzt is tudtak ugyanott váltani. Valóságos bazári hangulat lehetett, amiből nemcsak az árusok, hanem a papság is hasznot húzott. Ezt számolja fel Jézus, amikor a templom eredeti rendeltetését adja vissza, és azt az imádság házának nevezi.

A másik fontos változás, ami nélkül az első nem sokat ért volna, a megtísztított templom tartalommal való megtöltése: „naponként tanított”. Isten szava a helyére kerül. A tisztán hirdetett Ige „odaadó figyelmet” szül, és olyan ragaszkodást, ami ellen a hatalmasok sem tehetnek semmit. S ha tesznek is… ideig-óráig hallgat el csak az életet adó szó, de annál nagyobb erővel hangzik ismét és tisztít templomot és életet.

A mellékes, vagy templomtól idegen dolgok félretétele, és Isten szavának hirdetése tisztítja meg a templomot: a kőből vagy téglából épült Istenházát, de azt a másik templomot is, amelyről Pál apostol ezt írja: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” 1Kor.6,19

Bátorító szó

A haláltól nem kell túlságosan félni

Anno 1538 október 21-én Martin Luther doktor nyilvános intelmezést mondott a templomban, és igencsak megpirongatta mindazokat, akik megrémültek, amikor lábrakaptak a pestisről szóló mendemondák és lármák. Így szólt: -Az Úrban kell vigasztalódni, benne kell bízni, s mindenki maga foglalatosságában igyekezzék, és maradjon is meg abban. És ha felebarátjának segítségre, támaszra van szüksége, senki tőle meg ne vonja magát. Ne féljünk a haláltól annyira mód felett, mert megragadtuk az élet igéjét és az Urat magát, aki mivégettünk erőt vett a halálon.

Luther, Asztali beszélgetések, 154,o.

Jézus bevonul Jeruzsálembe – Lukács 19,28-40

²⁸Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. ²⁹Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: ³⁰Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. ³²Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. ³³Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? ³⁴Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. ³⁵Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. ³⁶Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. ³⁷Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, ³⁸és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! ³⁹A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! ⁴⁰De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

Ordass Lajos

…ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

                                                            Lukács 19,40

Uram!

Jóslat volt ez a szavad akkor még, amikor mondtad. Megvalósulása később következett be, amikor tanítványaidat erőszakkal elhallgattatták. Akkor már nem evangéliumod hangzott Jeruzsálemben, hanem kövek beszéde. A kövek pedig nem szabadító kegyelemről, hanem szörnyű ítéletről beszéltek.

Jeruzsálemről írtam. De írhattam volna helyette számtalan más város vagy ország nevét, mert a történelem folyamán ennek a jóslatodnak valóra válása nagyon sokszor megismétlődött. Ahol elfojtották az evangéliumot, ott pusztulás állott be.

Uram!

Ellenfeleidnek mondtad ezt, idejekorán való figyelmeztetésül.

         De szavad nem csak ellenfeleidnek szól, akik legtöbbször úgysem hallgatnak rád. Ma élő tanítványaidnak is mondod ezt. Ha nem úgy hallgattatják el őket, hanem ők maguktól hallgatnak el, mert lelkükből kiveszett az irántad való szeretet, akkor is csak a templomromok beszéde marad meg.

         Tartsd meg bennem elevenen a hozzád és a házadhoz való szeretetemet!

(Ordass Lajos, Útravaló az év minden napjára, Harmat, 2008., 242.o.)

A minák - Lk. 19,11-27 

¹¹Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. ¹²Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. ¹³Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. ¹⁴Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. ¹⁶Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. ¹⁷Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! ¹⁸Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. ¹⁹Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! ²⁰Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. ²¹Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. ²²Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? ²³Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? ²⁴Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! ²⁵Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! ²⁶De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.

„azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa” 11. vers

A tanítványok úgy gondolhatták, hogy a király bevonulása, Jeruzsálemben való megjelenése által Isten országa megjelenik. Valamilyen szemmel látható ország megvalósulását várták, amelyben nemzeti, vallási sérelmeik orvoslásra, váradalmaik beteljesedésre találnak. Jézus egy példázattal világosítja meg előttük, hogy Isten országa a megbízott szolgák hűséges szolgálatában közelít el, és a Gazda visszajövetelekor teljesedik ki. Így mind a tétlen várakozás, mind a hamisan lelkesedő lelki magatartás idegen kell legyen számukra. A gazda hűséges szolgálatra hívta és hívja el szolgáit ma is!

„Imádság és önvizsgálat során három dologra kell ráébrednem. Először arra, hogy én is kaptam tálentumot, s ez az akkori világban súlyt és pénzt jelentett. Amikor úgy érzem, hogy elértéktelenedtem, amikor keresem a helyemet, súlyomat az emberek között, Isten azt mondja nekem: értékes szolga vagy, mert súlyodat a reád bízott tálentum adja meg. Másodszor arra, hogy milyen megbízást kaptam. Isten nem ad olyan tálentumot, amelynek kamatoztatására ne lenne képességem. A kérdezésnek ebben az időszakában esetleg le kell mondanom olyan életterveimről, amelyekre nézve Isten nem képesített, és alázatosan kell elmondanom: Uram, ezt a tálentumot nem én kaptam. – Harmadszor, fel kell ismernem, hogy hány tálentumot adott nekem az én Uram. Tilos egytálentumosként irigykednem másokra és tilos öt tálentum birtokában lenéznem szolgatársaimat. Mid van ugyanis, amit ne kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna (1Kor. 4,7)?”

A megbízott szolgák hűsége, Kozma Zsolt, Alkalmas és alkalmatlan időben, 243.o.  

A jerikói vak meggyógyítása (Lk. 18,35-43)

³⁵Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. ³⁶Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az. ³⁷Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. ³⁸Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! ³⁹Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! ⁴⁰Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: ⁴¹Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. ⁴²Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. ⁴³És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

Zákeus (Lk. 19,1-10)

Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. ²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. ⁴Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. ⁶Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. ⁸Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. ⁹Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. ¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

Két ember aki Jézust keresi. Az egyik tudja mit akar: „Uram, hogy újra lássak”. Lk.18,41. A másik kíváncsi: „Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus”. Az egyik szívből, a másik színből, de Jézust keresik. Egyiknek meghallja kiáltását, a másikat meglátja nyomorúságában a Mester. Az egyiknek megjön szeme világa és újra lát. A másik egész életében „vak” volt, soha nem látott, soha nem látta a találkozásig életét olyannak amilyen. Neki is megnyílik a szeme: látja, hogy elrontotta életét s azt is, hogy most van a jóvátétel ideje. Az egyik „közel ment Jézushoz”, a másikra Jézus „felnézett”. Bíztasson példájuk, hogy mindkettőjüket meglátta Jézus, mindkettőjük élete megváltozott a találkozás következtében. Kiáltsunk bátran:

Jézus, nyájas és szelíd, láss meg engemet,

Hallgassad meg, hű Megváltóm Gyermekedet!

Bűnöm láncát oldja fel kegyelmed s a hit;

Törjed össze balga szívem Bálványait!

Szabadságot adj nekem és tiszta szívet,

Vonj magadhoz, Jézusom, hogy Járjak Veled!

Vezess engem utadon: magad légy az út,

Melyen lelkem a halálból Életre jut!

Jézus, nyájas és szelíd, láss meg engemet:

El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!

(Református énekeskönyv, 447. ének)

 Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened....  5Móz. 8,2

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

(Mt 20,17-19; Mk 10,32-34)

³¹Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. ³²Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. ³⁴Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.’

„Ök azonban semmit sem értettek ezekből.” A Krisztus szenvedésének és feltámadása megértésének a tekintetében nem sokat változott a helyzet. Valahogy úgy vagyunk vele, mint a történetben, amely szerint két rabbi beszélget és az egyik panaszolja, hogy nem ért egy bizonyos szentírási helyet. Erre a másik készségesen ajánlkozik, hogy majd ő megmagyarázza. Az ajánlatát azonban elutasítja hittestvére, mondván: „Megmagyarázni én is megtudom, csak nem értem.”

A tanítványok értetlenségére magyarázatképpen felhozhatjuk, hogy „rejtve maradt előttük”, vagy „el volt rejtve előlük”, ahogy más fordításban olvassuk. A feltámadott Jézussal való találkozásuk után „megnyílnak szemeik”(Lk.24,31) Helyükre kerülnek a dolgok, a szívek immár gerjedeznek és örömmel mondják: „Feltámadott az Úr bizonnyal (…)”. Lk.24,34

Helyükre kerülnek a dolgok, az értetlenség mégis megmarad. Másképpen van jelen a mai tanítványok életében. Sem megmagyarázni sem érteni nem tudjuk annak a szeretetnek a nagyságát amelyről énekelni szoktunk: „Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor –csuda szerelem- Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd a Szabadító elközelgetett!” 419. ének 3. versszak.

Ezért a „csuda szerelemért” adok hálát a mai vasárnapon, veletek együtt!.