...továbbgondoltam...

Kassák Lajos írja
"Egy ember élete" című regényében:
"Verset eszünk, és politikát hányunk ki magunkból".

... továbbgondoltam...

Mi Igével (is) táplálkozunk, vajon futja-e többre erőnkből, mint egyházpolitikára?

ANYÁK NAPJÁRA

16

Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.

17

És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.

18

És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.

19

És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.

20

És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.

21

Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem.

22

Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt.

23

Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él.

24

És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,

25

Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.

26

Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.

27

Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.

28

És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, amelyet tett vala a király, félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.

1Kir. 3, 16-28

Az igazi édesanyai szeretet azt akarja, hogy gyermeke megmaradjon, még akkor is, ha ő maga elveszíti őt. Saját érdekét, saját indulatát háttérbe szorítja gyermekéért. Sokat lehet tanulni ebből, egy olyan világban, amelyben állandó kérdés lett a : "kicsi vagy a kocsi?", " karrier vagy a kicsi?", vagy ahol sok a sérült felnőtt, mert az anya nem tudja elszakítani azt a bizonyos "láthatalan köldökzsinórt" és még mindig irányítani akarja gyermeke életét. Nem csak édesanyák számára nagy lecke ez szeretetből.

Van-e ennél nagyobb szeretet?

Van.

"Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Isten odaadta az egyszülöttet. Érettünk. Azért, hogy életünk legyen és bővölködjünk őbenne. Akit megragadott ez a szeretet, az meg van győződve, hogy "sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban."Róm.8,38-39.

Sokan vannak (vagyunk) elszakítva édesanyák szeretetétől, de akit Isten bekapcsol az Ő szeretetének gazdagságába, az nem "csak" Őhozzá kapcsolódik életen és halálon át, hanem Őáltala és Őbenne mindazokhoz, akiket szeret és szerették.

Április 29, Öröm (Jubilate) vasárnap

¹⁶"Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." ¹⁷A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?" ¹⁸Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél." ¹⁹Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? ²⁰Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ²¹Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. ²²Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: ²³és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ²⁴Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

Jn. 16,16-24

"Minden egyedülmaradottsági érzés, amit ma a keresztyén ember érezhet, abból adódik, hogy Jézus Krisztust nem tudjuk, tudjuk, de nem érezzük magunk mellett. Mint megfosztottak, Krisztus nélkül valók éljük át sok-sok sikertelenségünket, nyilvánítjuk talajvesztetté életünket, üresség van bennünk, üvegszemek réveteg pillantásával meredünk jövőnk felé. Ha mindezt a keresztyén ember éli át, akkor nagypénteki életérzés ez. Azt kell meglátnunk, bármennyire elvontnak látszik is ez a gondolat, hogy az igazi frusztráció az, hogy eltünt életünkből Jézus Krisztus. Ez nem prédikációs közhely, hanem tapasztalat, hogy ti. vele együtt megfosztottuk magunkat az örömtől. (...)

Ennek az igének első pozitív üzeneteként azt kell meghallanunk, hogy a szomorúságnak ez a negypénteki állapota csak ideiglenes érzés, mint a szülni készülő asszony pár hete vagy hónapja, akire a szülés utáni öröm vár" Kozma Zsolt: Alkalmas és alkalmatlan időben, 188.oldal