Igemorzsák Ezékiel könyvéből

 

„látszék felettök, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi szék formája” Ezékiel 10,1b.

 

Istenről, az Ő dicsőségéről csak dadogva lehet beszélni. Ezékiel szavain átsüt a megragadott ember lelkesedése, de az elmondhatatlant szavakba önteni akaró egyén dadogása is: „mint valami zafirkő”, „olyan, mint a királyi szék…”. Olyan, de nem az. Hasonlít hozzá, de kimondhatatlanul fényesebb. Kimondani a kimondhatatlant: a mindenkori tanítvány terhe és megédesedő feladata.

Az Újszövetség Krisztusban láthatóvá, elérhetővé tette számunkra Isten dicsőségét: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” 2Kor.3,18

Engedjük, hogy dadogó szavainkon, tétova cselekedeteinken keresztül is sugározzon Isten dicsősőge!

 

Igemorzsák Ezékiel könyvéből

 

„(…) felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.” Ezékiel 28,5b

 

Az anyagi gyarapodás sok buktatót rejt magában. Nem véletlen, hogy Isten figyelmeztet bennünket: „Minden rossznak a gyökere a pénz szerelme.” 1Tim 6,10 Természetesen van olyan rossz is, aminek nem a pénz szerelme az oka, ezért úgy kell értenünk az intést, hogy: mindenféle, sokféle rossznak a forrása a pénz szerelme.

Ezek közül a „rosszak” közül az egyik: a felfuvalkodottság. Az a lelki magatartás, amelyben az ember már nem akar tudni Istenről, mint minden áldás forrásáról. Saját erejében és tudásában bízva („Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!” Ez. 28,3b.) megtagadja Teremtőjét, sőt magáról kezdi mondogatni: „Isten vagyok én, Isten székében ülök (…)” Ez. 28,2

Szegényen vagy gazdagon kérjük naponként Urunktól:

Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem mielőtt meghalnék. A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd el tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! (Példabeszédek 30,7-9)