A Léleknek gyümölcse: békesség
(Pál levele a Galatákhoz 5,22)
A békesség megtalálásának útja mindig is foglalkoztatta az embereket. Az ókori filózófusok törekvései, igyekezete is legtöbbször erre irányult. Epiktétosz írja: „nem azt a békét várom, amely Cézár hirdetésének eredménye, hanem amit Isten tölt ki”. Ebben a békességkeresésben és várakozásban vannak visszatérő gondolatok:
1. Akkor lesz békesség, ha minden vágyat felszámolunk. Epikurosz írja: „ha boldoggá akarod tenni Pythoklészt ne adj hozzá birtokaihoz, hanem végy el vágyaiból.” Semmi, ami az ember megszerezhet nem hozza el békét. (a boldogságot sem- érdekes megfigyelni, hogy a békesség megtalálása majdnem mindig egybeesik a boldogság megtalálásával, úgy a filózófusoknál mint a Jézus tanításában is. „Boldogok a békességre igyekezők”, tanítja Urunk).
2. A békesség az érzelmek megszűnésével jön el. Az apátia (görögül- apathes- érzelem nélküli) mint békességre vezető magatartás.
3. A békét a közömbösség kiharcolásával lehet megszerezni. Vannak dolgok, amik az ember ellenőrzése alá tartoznak (az értelem dolgai), és olyanok, amik nem. Mindazzal szemben, amit az ember nem ellenőrízhet legyen közömbös. A sztoikusok szerint minden idegen személyel vagy dologgal való foglalkozás már a pólyában el kell fojtani, tanítják a sztoikusok.
4. Elég vagyok saját magamnak. Autarkeia- kifejezéssel jelölték ezt a lelki magatartást, amely békességre vezet.
Bármelyik magatartást vesszük is alapul, mindenik estben a békességre vezető útként valaminek a hiányát jelöli meg. A vágy, érzelem, törődés, odafordulás hiányát. Nem csak az ókori világban, hanem korunkban is tettenérjük ezeket a viszonyulásokat. A singli divatja nem a kötődéstől való félelem-e? Annak mérlegelése, hogy elvesztem békességem, ha más ember gondját is magamra veszem. Elég vagyok magamnak, magamban. Egyedül akarok apa is és anya is lenni. Az egymástól elszigetelődő emberek és közösségek ideológiai megalapozottság nélkül is azt a békességnek vélt valamit óvják, aminek legnagyobb ellensége a másik ember baja, vagy közösség gondja. Ehhez az énközpontú békesség- törekvéshez képest teljesen új a Biblia által bemutatott, a Lélek ajándékaként kapott békesség:
1. Nem valaminek a hiánya csupán- „a héber nyelv Shalom szava nem csak azt a vágyat fejezi ki, hogy valakinek az élete legyen bajoktól, problémáktól mentes, hanem azt a pozitív kérést is, hogy örüljön Isten minden ajándékának és áldásának.” W. Barclay. Benne foglaltatik az életnek az a nyugalma, melyből a félelem és a szorongás eltüntek örökre. A minden irányban való kapcsolatoknak a tökéletességét fejezi ki, s így több, mint a népek, házastársak, szomszédok közt megkötött fegyverszünet.
2. Az Újszövetség szava a békesség kifejezésére az EIRÉNÉ. A zsidó levelek üdvözlő szava. Az újszövetségi levelekben gyakran az Örömöt ( – Chara- a pogány levelek kezdőszava ) jelölő szóval együtt fordul elő, mint az üdvözlő jókívánság kifejezésére alkalmas összetétel. „Kegyelem néktek és békesség ”- „mintha a keresztyén levelek szerzői összekapcsolnák a pogány és zsidó köszöntést azzal a céllal, hogy elmondják: arra amire a zsidók vágytak, amit a pogányok óhajtottak Jézus Krisztusban mindnyájuknak megadatik”- írja Barclay.
3. Ez a békesség hitből táplálkozik. Forrása Isten bölcsességéről, szeretetéről, erejéről való meggyőződés. Annak a biztos tudata és biztonsága, hogy amit Jézus Krisztus Istenről mondott az igaz.
Az ember elfogadója hite által ennek a békességnek, így ez nem az ő erőfeszítésének az eredménye. A Léleknek gyümölcse ez, és átjárja a keresztyén ember életének minden területét.
4. Isten ajándéka tehát a békesség, ingyen adja, mégis előfordul, hogy nem kapjuk meg, mert nem kívánjuk azt. Erős, határozott keresést jelöl a szó, amellyel Péter apostol bíztatja a mindenkori keresztyéneket: „Aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: forduljon el a gonosztól, cselekdjék jót, keresse a békességet és kövesse azt.” 1Pt.3,11 vagy „Igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valónak találjon titeket békességben.” 2 Pt.3,14
