Anna hálaéneke

1És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én! 2Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajtad kivül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk. 3Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg. 4Az erős kézíjjasokat megrontja,
És a roskadozókat erővel övedzi fel, 5A megelégedettek bérért szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek;
S míg a magtalan hét gyermeket szül,
A sok gyermekű megfogyatkozik. 6Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz. 7Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal; 8Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét. 9Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert. 10Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát! 

Isten megadja Annának, amit kért. Megszületik Sámuel. (nevének jelentése: az Úr meghallgatott). Sámuel születése után olvassuk: "És imádkozék Anna". Ez az, amit a leggyakrabban szoktunk elfelejteni. Hálát adni, örvendező örömmel megállni Isten előtt, a meghallgatott imádság természetes folytatásaként. Egyszerű kötőszó kapcsolja össze a részt az előbbiekkel: "és". Isten meghallgatta Anna könyörgését és imádkozott Anna. Arra buzdít ezáltal az Ige, hogy vigyük az Úr elé, ami bánt, és adjunk hálát Istennek az Ő ajándékaiért. Akinek bánata az Úrban van, az megtapasztalja majd az Úrban való örömöt is.

                                                 Gerrit Dou: Éli tanítja Sámuelt. Rijksmuseum, Amszterdam