Sámuel próféta szolgálata

(Olvasandó 1Sám.1-12 részek )

          Az idei év elején a Bibliaolvasó Kalauz (http://biolka.ro/) szerint Sámuel könyvét olvassuk együtt. Figyeljünk együtt néhány olyan szempontra, amelyek meggyőződésem szerint Sámuel szolgálatát eredményessé tették.

          Sámuel édesanyja imádkozott azért, hogy gyermeke szülessen. Isten meghallgatta az imádságot, és fiúgyermeket adott neki, akit ő Sámuelnek nevezett. (a név valószínű jelentése: Az Úr meghallgat). Jó indulás ez. Az Úrtól kért gyermek ő. Milyen sokat számít az élet indulásában, hogy a szülők tudják-e kérni, illetve milyen szívvel fogadják Isten ajándékát. Tehernek vagy áldásnak érzik azt, akit az Úr adott.

Gerrit Dou: Éli tanítja Sámuelt. Rijksmuseum, Amszterdam

          Sámuel egészen fiatalon tanul meg az Úrra figyelni. Az Éli paptól tanult imádság: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád"(1Sám. 3,9) egész szolgálati ideje alatt elkíséri. Máshol nem olvassuk ugyan az imádságot, mégis nyilvánvaló, hogy Sámuel egész szolgálatát végigkíséri ez az imádságos lelkületű Istenre figyelés. Ő még álomban kapta a kijelentést. Nekünk Isten az Ő igéje által szól naponként. Lehet, hogy különleges kijelentésre vágyunk: álomban vagy látomásban kapott üzenetekre. "Nagyon veszélyes az a szokás, amikor álmokra várunk és hangokat akarunk hallani. Ez mindenféle egészségtelen képzelgéshez vezethet. Nem, hallani se akarjunk róla! Vegyük kezünkbe a Bibliánkat és figyelmesen olvassuk ezzel az alázatos imádsággal: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! És minél tovább olvassuk, annál világosabban fogjuk hallani Isten hangját: Ez az út, ezen járj, ez az akaratom, ezt tedd, ez az Igém, ezt hirdesd! Isten adjon nyitott fület, hogy minden szót meghalljunk, amit az Úr parancsol!" (F.B. Meyer: Sámuel próféta, az imádkozó ember). 

          Sámuel annyira szerette Istent és a népét, hogy képes volt személyes sérelmeit háttérbe szorítani azért, hogy Isten ügye diadalmaskodjon. Másképpen mondva: tudott ügyben gondolkozni. Nem a személyes érdekét, vagy szempontjait tartotta szem előtt, hanem mindenkor népe üdvösségét: "Csak féljétek az Urat, és hűségesen, teljes szivetekből szolgáljatok neki." 1Sám.12,24 Milyen nagy szükségünk lenne erre a "tudományra". Olyan sok vélt vagy valós személyes sérelem keseríti meg egyházunk életét. Érdekcsoportak alakulnak gyülekezekezeti vagy éppen egyházkerületi szinten. Személyes sérelmek tartanak távol a templomtól  gyülekezeti  tagokat, de egykori presbitereket és gondnokokat is.

           A nép király követelt. Sámuel félreállhatott volna duzzogva, hogy sem őt, sem fiait nem akarják. Az Úr Sault választotta. Sámuel engedelmesen királlyá keni, és a bűnét felismerő népét így bíztatja: "Ti ugyan mind e gonoszságot elkövettétek, de azért most ne térjetek el az Úrtól, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szívetekből. (...) Sőt tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és egyenes útra."

          Sámuel lelkülete és Isten igaz Igéje vezérelje a mi szavainkat és cselekedeteinket is.                  

                                                                  

Vasárnap reggel

"És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
  És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.  És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.  Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
  Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
  De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől." Lk.9,37-45

          Rövid időre maradtak magukra a tanítványok, de ez is elég arra, hogy megtapasztalják tehetetlenségüket Jézus nélkül. Tehetetlenségünk, erőteleneségünk sokszor megtapasztalt ténye komoly önvizsgálatra indít: "A lelkész is vessen számot magával, miért tud oly kevésre menni hivatalában."- olvastam egy régi bibliamagyarázatban.

          A kemény szavak ellenére örömhír ez az ige, hiszen előremutat Jézus szenvedésére, és mindarra ami az Ő halála és feltámadásának a következménye és ajándéka lesz. Az akkori tanítványok nem mertek kérdezni, pedig szabadott volna. Nekünk pedig nem csak kérdezni szabad, hanem hálát is adhatunk, hogy a mennybe ment Krisztus nem hagyott magunkra, sőt "Szentlelke által mibelénk, az ő tagjaiba mennyei ajándékot áraszt" (Heidelbergi Káté). Hadd legyen a ma kapott ajándék alkalmas arra, hogy a hozzánk forduló emberek ne távozzanak csalódottan tőlünk.