KÖRLEVÉL

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteihez

a 2012. december 9-i választásokkal kapcsolatban

A 2012-2016 időszakra néző parlamenti választások küszöbén, tisztelettel emlékeztetem az Erdélyi Református Egyházkerület lelkipásztorait, presbitereit és gyülekezeteinek tagjait, hogy a szavazati jog drága áron megszerzett kiváltságunk, annak gyakorlása pedig, becsületbeli kötelességünk. Olyan politikai eszköz kezünkben, amellyel népünkhöz és közösségünkhöz való felelősségteljes tartozásunkat kifejezésre juttathatjuk és nemzetünk számára a parlamenti képviseletet biztosíthatjuk.

A Romániai Református Egyház Zsinatának 2004. szeptember 30-án kelt Állásfoglalása egyértelműen megfogalmazza, hogy egyházunk elvárja az őt képviselni hivatott politikai erőktől és politikusoktól, hogy ragaszkodjanak a keresztyén hit és erkölcs értékrendjéhez, védelmezzék egyházunk felekezeti hagyományait, következetesen és megalkuvás nélkül képviseljék magyarságunk érdekeit.

magyar közösségünk számára, különösen a jelenlegi megosztottságban, elengedhetetlenül fontos lenne a parlamenti képviselet, ezért bátorítom és kérem egyházkerületünk lelkipásztorait, presbitereit, és gyülekezeti tagjait, hogy december 9-én tekintsék kötelezőnek a választásokon való megjelenést, erre másokat is buzdítsanak, és lelkiismeretük szerint szavazzanak arra a jelöltre, aki megítélésük szerint méltóképpen fogja felvállalni és gyakorolni népünk és egyházunk javának szolgálatát.

Kolozsvár, 2012. december 3-án

                              Dr. Pap Géza                                                                      

püspök                                            

Adventre

^{Mária éneke}

^"6Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,  ⁴⁷és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, ⁴⁸mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, ⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,  ⁵⁰irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.  ⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. ⁵²Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.  ⁵³Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. ⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,  ⁵⁵amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."  ⁵⁶Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába." Lukács evangéliuma 1,46-56

       Mindig úgy éreztem, hogy nem jó a verseket elemezni. Jobb lenne verset írni. Vagy ha nem tudunk írni, akkor csendesen odahallgatva ízlelgetni a nyelv borát.
      Mária énekel. Erre fokozottan érvényes az "elemzés" tilalma. Szabad ugyan elemezni, de jobb énekelni. Meglátni azt, Aki őt "dalra fakasztotta", Aki "reá tekintett". Mária "megalázott voltára" tekintett, az Ő népére is ugyanakkor, tehetetlen, bűnös állapotunkra is, ahogyan az egyik énekünk is szól: "Megszáná az Úr estünket, felöltözé por testünket...". Nem szólóének ez, még akkor sem, ha a Mária által megtapasztalt kegyelem egyszeri és megismételhetetlen.                   Maga Jézus bíztat arra, hogy beállhatunk azok sorába, akik vele együtt boldogok, Istenről énekelnek:

 "²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!" ²⁸Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."

Boldog volt Mária, de még boldogabbak, akik Isten szavát hallva engedelmes életét élve várják és befogadják őt, aki "jön minket megváltani".