"Elég neked az én kegyelmem"

                                                                                                                                          2Kor.12,9a.

                     Pál apostol háromszor is kérte Istentől: "távozzék el ez tőlem", ti. a "tövis" a testéből. Erre a kérésre Isten feleletképpen nem a tövist húzza ki, hanem rámutat arra az erőre amely a "tövises" élethez is elég. Mindenre elég. Valami, ami ebben az állandóan panaszra hajlamos világunkban : elég. Bőségesen árad. Itt még Isten mondja, hogy elég néked.
                     Pál a Filippi levélben maga mondja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". A kettő között ott vannak a "szürkének" mondott hétköznapok, amelyekben tanulgatjuk háromszori vagy többszöri imádkozás után, hogy Isten nem a körülmények megváltoztatása által ad újat, hanem azáltal, hogy a sokszor elviselhetetlennek tűnő körülmények közt kiárasztja kegyelmét.

"Ó maradj áldásoddal 

Mivelünk, Úr Isten,

Szent kegyelmed áraszd ránk

Minden szükséginkben." 172.ének, 4.verse

Telik vagy múlik?

 ²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. ²⁷A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ²⁸akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ²⁹"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, ³⁰mert meglátták szemeim üdvösségedet,  ³¹amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, ³²hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Lk.2,25-32

"Látták az én szemeim a Te üdvösségedet!"- így múlik ki Simeon. (...) aki látta a szívével, a hitével Jézust, az már nyugodtan meghalhat, mert úgyis tudja, hogyha meghal is él.
Aki így tud meghalni, ilyen félelem nélkül, remegés nélkül, az tud igazán félelem és remegés nélkül élni. Aki úgy látta meg Jézust, mint Simeon, tehát meglátta a Názáreti Jézusban a Krisztust, Isten Fiát, az Isten által készített üdvösséget, az megízlelte az örökkévalóságot. Anna számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Mert ha az idő múlik, akkor azt jelenti, hogy minden nappal, minden órával, minden esztendővel rövidebb lett, egyre kevesebb van még belőle hátra, és egyszer egészen elmúlik. De ha telik, ez azt jelenti, hogy nő, minden nappal közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, azaz telítődik, mint ahogy telik egy pohár, egy edény, azután egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az élet. A múló idő viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örökéletet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafele néz a múltba. Aki számára telik az idő, az előre néz, még a halálon át is a jövendő, az örökkévalóság felé. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. Az idő múlása nyugtalanít és szomorúvá teszi az embert. Az idő telése pedig megbékéltet és vígasztal. Aki számára telik az idő, az ősz hajjal nem a szép ifjúság elmúlásának, hanem a közelgő örökkévalóság dicsfényének a jelét láthatja már. A múló időben a halál kapuzárás, értehető tehát a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, értehető tehát előtte a nyugalom. A múló időben a halál az életünknek a vége, a telő időben pedig a halál csak a múlandóság vége és az örökkévalóság kiteljesedése.(...) A te számodra testvér, múlik az idő, vagy telik? Megint elment, megint elmúlt az életedből egy esztendő , vagy megint betelt életed egy esztendővel?"
Joó Sándor: Készülj Istened elé, 86.old