1.31.1. A keresztyén embernek imádkozni kell az új esztendő első napján. Tanítás

Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Harmincegyedik rész. A keresztyén embernek imádkozni keli az új esztendő első napján

p. 240

Az esztendőnek első napja ünnep szokott lenni a keresztyének között. Az volt a zsidóknál is az Isten rendeléséből. (Lásd 3. Móz. 23; 4. Móz. 29.) De az első keresztyének nem hogy ünnepeltek volna azon, sőt inkább erős tilalmuk volt, hogy senki se ünnepeljen azon, akit keresztyénnek neveztek. (Chrisost. Tóm. I. Horn. 23.) Ez azért volt, mert a pogányok, kikkel akkor vegyesen laktak a keresztyének, ocsmány, rút cselekedetekkel, dobzódással, részegséggel, fajtalan táncolással, buja, szemérem nélkül való magokviselésével szokták vala ezt a napot ünnepelni; úgy hogy akik egyébkor józanságban és mértékletességben tartották magukat, ezen napon azok is részegségre és feslettségre vetemedtek, amit aztán a keresztyének között is sokan hajlandók lettek volna néminémű részben követni. Hogy azért arra alkalmatosság ne adassék, és hogy a pogányok újesztendei ünnepének még csak a látszatja se legyen a keresztyének között, azért tilalmazták az azon való ünneplést.

De minekutána már nem vegyesen lakunk a pogányokkal és nem félhetünk attól, amitől az első keresztyének féltek, t. i. a pogány feslettségre való elvetemedéstől: jó és illendő dolog az esztendőnek első napján ünnepelni az Isten szent nevének dicséretére és az Ő kegyelmeiért és áldásiért való esedezésre. Mikor azért új esztendőt érsz, keresztyén ember, és annak első napjára felvirradsz, azon a napon e következő dolgokban szükséges foglalatoskodnod:

1. Akkor is, amint az esztendőnek utolsó napján, újra vedd eszedbe az Istennek nagy jóvoltát, melyet az elmúlt esztendőben nyilvánvalóvá tett tehozzád, élettel és irgalmassággal megajándékozván téged és számlálhatatlan lelki-testi jót közölvén teveled. Csak egy napi életünk is nagy isteni irgalmasság: mennyivel inkább egész esztendőbeli életünk? Csak egy nap is sok javával élünk az Istennek és sokat kell köszönnünk az Ő

p. 241

kegyelmes gondviselésének: mennyivel többet egész esztendőben? Csak egy nap is sokszor meghalhatnánk, sok veszély közé esketnénk, ha az isteni gondviselés nem vigyázna reánk: mennyivel inkább egy egész esztendőben?

2. Hálaadásokkal és dicséretmondásokkal teljesedjék be a te szád és áldjad az Isten jóságát és hatalmasságát, hogy a nyomorúságoknak annyi habjai és szélvészei között is új esztendőt engedett érni tenéked életben és tűrhető állapotban. Ha azok, akik a tengeri habok és szélvészek között hajókáznak, szerencséseknek ítélik magokat, midőn csendes partra érkeznek, ahonnét az átevezett tengerre bátran visszatekintgethetnek: te is szerencsésnek ítélheted magadat, midőn egy egész esztendőnek számtalan gonosza és veszélye között új esztendőt érsz, és méltán felbuzdulhat a te szíved a te életed törékeny hajójának igazgatója: a kegyelmes jó Isten iránt való háladatosságra.

3. Szállj magadba és gondold el, miképen töltötted a te életednek elmúlt esztendeit, közelebb pedig a most elmúlt esztendőt? Tisztelted-e, dicsőítetted-e illendőképen a te jótévő Istenedet? Előtted hordoztad-e mindenkor az ő félelmét? Nem leledzettél-e valami szánt-szándékkal való bűnben? Nem szabtad-e magadat a világnak vétkes szokásaihoz? Jobbultál-e valamit? Mentél-e előre indulatidnak zabolázásában? Kévesültek-e a te erőtlenségedből való esetid? stb. Ha úgy találod, hogy a kegyelemben és a kegyességben tapasztalható előmenetelt vettél, örülj azon és adj hálát Istennek, mert igen nagy jó és nagy boldogság az. De ha eképen vizsgálóra veszed a te életedet, nem lehet, hogy számlálhatatlan sok hiba, vétek és fogyatkozás ne akadjon elődbe, mellyel teljes volt a te életed. Alázd meg azért te magadat a te Istened előtt, bánkódj a te bűneiden és kérj kegyelmet.

4. Esedezz az esztendőnek kezdetével az Istennek ujjászülő és megszentelő kegyelméért, hogy ezt az esztendőt jobban, kegyesebben, nagyobb vigyázással és a jóban való nagyobb előmenetellel tölthessed, mint a te életednek elmúlt esztendeit Határozd el magadat minden jóra; tedd fel magadban, hogy az istentiszteletben és a könyörgésben buzgó és szorgalmatos, életedben szent, tiszta, mértékletes, felebarátiddal való dolgaid-

p. 242

ban igaz és hűséges, szenvedésidben, a kedved ellenére valókban béketűrő és az Isten akaratában megnyugvó leszel stb., fohászkodván az Isten kegyelméért, mely nélkül semmi jót sem cselekedhetsz.

5. Világi életedet és annak minden viszontagságit ajánljad az Istennek. Esedezz, hogy az újonnan felvirradott esztendőben is tartson meg, oltalmazzon és igazgasson. Bizzad Őreá minden dolgaidat, tudván: hogy Ő, mint mindenható és véghetetlen jóságú Isten, mindent megcselekedhetik, meg is akar cselekedni a te javadra. Nem akarja Ő veszedelmedet, hanem bizonnyal javadat akarja, azért bátran és nagy örömmel bízhatod Őreá te magadat.

6. Végre gondold meg az esztendőnek első napján, hogy bizonytalan a te életed, minden szempillantásban előállhat halálod. Abból, hogy az elmúlt esztendőt eltöltötted, semmi bátorságot sem vehetsz, hogy az új esztendőt is hasonlókép eltöltheted, mert mennyien meghaltak az elmúlt esztendőben, akik az előttevaló esztendőt életben eltöltötték volt? Bizonyos, hogy ebben az esztendőben is sokan meghalnak azok közül, akik a múlt esztendőt szerencsésen átélték és új esztendőre virradtak. Nem te leszel-e egyik azok közül: azt semmiképen sem tudhatod; mert szintúgy halandó vagy, mint akárki; és régen megmutatta már azt a szemmel látott és tapasztalt dolog, hogy sem bölcseség, sem méltóság, sem hatalom, sem gazdagság, sem erő, sem ifjúság egy szempillantásig sem késleltetheti a halált. Ez is azért serkentsen arra téged, hogy az új esztendőt magad meggondolásával, megtéréssel, a szent életre való magad elhatározásával, az Isten kegyelméért szívvel-lélekkel való fohászkodásokkal kezdjed el és istenfélelemmel, jó dolgokban való foglalatoskodással, ártatlan és bűn nélkül való cselekedetekkel folytassad, hogy így akármikor álljon elő a te halálod, azok közül a boldog szolgák közül valónak találtassál, akiket az Úr mikor haza megy, vigyázva talál. (Luk. 12:37.)