Varga László : Miért adjam a gyermekemet magyar iskolába?

Több színmagyar szülőt megkérdeztem: Miért adta gyermekét
román iskolába? A válasz mindig az volt: Hogy érvényesüljön.
Az egyiket megkérdeztem: Na és mi lett a fiából? Szobafestő
– volt a válasz. Azt már őszinte csodálkozással kérdeztem:
És magyar iskolából nem lehetett volna szobafestő?
Az emberek nem szeretnek gondolkozni. Mielőtt egy fontos
kérdésről döntenénk, nem árt végig gondolni a lehetőségeket
ahelyett, hogy a szomszédasszony bölcs tanácsai alapján
döntsünk a gyermekeink sorsa felől.
Ha idegen iskolába adjuk gyermekünket, az soha abból a
környezetből kikerülni nem fog. Olyanok lesznek a barátai, a
szerelmesei, a házastársa. Neki magának is könnyebb lesz az
idegen nyelven beszélni, még azt sem fogja megtanulni, hogy
kell szerelmet vallani magyarul. Gyermekeivel is a
házastársa nyelvén fog beszélni, s milyen jó érzés lesz a
Nagymamának, ha még beszélni se fog tudni az unokájával. És
milyen jó érzés lesz az anyjának, ha a fia olyan környezetbe
fog kerülni, ahol megtanulja és majd oda is vágja: Ha
tudnám, hogy melyik vércseppem származik a bangyina
anyámból, kiengedném magamból! Mert én lelkipásztorként nem
egy esetben hallgattam hasonló szülők keserves sírását.
De nézzük az érvényesülés kérdését, ma, amikor minden téren
a versenyképesség a legfontosabb. Mindenki tudja, hogy a
magyar iskolák sokkal alaposabb tudást adnak, mint a
többiek. Diákként anyanyelven a nagyobb tudást is könnyebben
tanulja meg az ember, mint idegen nyelven. Ez nem mindig
vehető észre, mert a román iskolákban sokkal könnyebben
adják meg a jó jegyet, s a szülő boldog, ha a fia tízest
kap, s nem nézi, azért kapta, mert keményen tanult, vagy
mert ott az a szokás. A magyar iskolában jól megtanítják
románul is beszélni, tehát két nyelvet fog tudni, ami
kétszeres érvényesülést jelent. Ha valahol azt nézik, ki
tudja a munkáját jól elvégezni, nem az iskoláját kérdezik,
hanem a hozzáértését. És ha itt nem talál kedve szerint való
munkát, más országban nincs keresnivalója, Magyarországon
nincs helye, Nyugaton meg a cigányok úgy elvették az ország
becsületét, jól meggondolják, hogy napszámosokon kívül kit
engednek be egy bizalmasabb állásba. Régebben lehet, hogy
jobban érvényesült a gyermek, ha románul tanult, de mára már
megfordult a helyzet. Ezen is jó elgondolkozni.
Ha pedig a szülő nem csak arra gondol, hogy hány lejt keres
majd a gyermeke, hanem arra is, milyen becsülete lesz a
társadalomban, akkor kell igazán meggondolni a dolgot. Mert
hiába tanult mindent románul, a román társaságban mindig
idegen marad. Elég, hogy együtt nézzenek egy futballmeccset,
hogy kiderüljön az idegensége. Ha magyar társaságba kerül,
nem fog tudni beleszólni egy beszélgetésbe, mert se egy
vershez, se egy történelmi vagy politikai kérdéshez nem tud
hozzászólni, egy szerelmes levelet nem tud megírni, a hibáit
kinevetik, ott is idegen marad. Ez még akkor is tönkreteszi
az életét, ha éppen pénz dolgában sikerülne jobban
érvényesülnie.
Kedves szülő, ezeken tessék elgondolkozni, nem csak a
szomszédasszony bölcsességén.