"Bizonyára ti magatok vagytok
a nép, és veletek kihal
a bölcsesség!" Jób 12,2
Jób szavai akkor hangzanak el, amikor már-már úgy tűnik, hogy barátai nem tudják abbahagyni a szenvedése kapcsán megszülető okosabbnál okosabb "kinyilatkoztatásaikat". Én is szoktam megmondani a "tutit", utána pedig restelkedni...
Lelkészek rendes szokása az ilyen fajta "kinyilatkoztatás", a pótolhatatlan okos vélemény mindenben és mindenhol.
Lehet, hogy nem csak a lelkészek értenek ehhez?
Jób imádsága:
Megvallom azért, hogy nem értettem, csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, Te pedig taníts engem!" Jób 42,3-4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése