közérdekű

Ki védi meg az alsórákosi magyarokat?
-+

Értékeiről is híres a falu
2010 augusztusában hívott meg a Brassó megyei település lelkészének. Itt szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy a falura, a szó szoros értelmében, rátelepedtek a cigányok.
Jelenleg kb. 1500-an élősködnek itt, nem dolgoznak, lopnak, rabolnak, a házakba betörnek. A lakosság tehetetlen, a rendőrség beszámíthatatlan, az önkormányzat szavazati erőt lát bennük. Az emberek az egyháztól várnak segítséget, de sajnos, nincs jogi lehetőségünk nagyot lépni.
Mégis: mit lehet tenni? Egy hete fényes nappal betörtek a parókiára is. Az anyagi kár jelentéktelen, kb 150 lej, de van négy kiskorú gyerekem, egyévestől nyolcévesig. Még mindig nem sikerült feldolgozni, hogy mi lett volna, ha egyikük szembemegy a börtönviselt tolvajjal?
De nem csak rólam van szó. Sajnos, napirenden a betörés, rablás, lopás, verés, fosztogatás, és már kevés az a család, mely valamilyen szinten nem szembesült ezzel a kérdéssel. Sajnos, ez magyarokat tönkre tenni akaró törekvés. Nem elszigetelt esetről van szó, Székelyföld ezzel küzd eredménytelenül már évek óta. A Brassó megyében legnagyobb magyar település lakossága nem akar arra gondolni, hogy gyengíteni, tönkretenni akarják. Nem akarjuk hinni, hogy az ország képtelen megvédeni adófizető polgárait az állami segélyeket zsaroló sehonnai bitangoktól.
Nem jelentéseket szeretnék írogatni, vasárnap közgyűlést tartunk, hogy megtanácskozzuk a lehetőségeinket. A közelmúltban (nem az én lelkészségem alatt) történtek próbálkozások, úgy tudom, még a belügyminisztérium asztalára is került egyfajta memorandum. Aztán ennyi. Va­sárnap az istentisztelet keretében meghívott az egész falu lakossága: reformátusok, unitáriusok, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, a helyi önkormányzat testületileg, az iskola vezetősége és a helyi rendőrség, és közösen akarunk megfogalmazni egy segélykiáltást: ne tegyenek minket tönkre.
A temetőkben a sírokat körülvevő vaskerítéseket is letörték már. A vaskerítéseket, kapukat elhordták az ócskavasashoz, a bánya épületeit úgy elpucolták, mintha soha nem lettek volna. És a lakosság ki van szolgáltatva. Oda törnek be, ahol még van majorság, háziállat, bor, értékesebb háztartási eszköz vagy bármi más, amiből pénzre lehet szert tenni.
Ha valaki tetten ér egy betörőt, azzal szembesül, hogy eltussolják ügyét, már senki nem tesz feljelentést, mert nincs értelme. Sőt, sokszor a saját tulajdonát, magánterületét, javait, családját védelmezőt jelentik fel brutalitásért, és követelnek tőle kártérítést. A földek parlagon hevernek, senki nem látja értelmét a megmunkálásnak, ha a termés nem az övé. Az óriási erdőséget pedig úgy termelik már a "szomszédok", hogy fakitermelő cég nem tud velük versenyre kelni. Senki nem állítja meg őket, bár nyilvánvaló a lopás. Még kamerákat is felszereltek, de nem lát senki semmit.
Az iskola közveszélyes terület, ahol gyerekeinket naponta megverik, de ha ők kapnak, akkor megint jelentés van, fenyegetőzés. Ha ki is rónak egy pénzbírságot egy cigányra, nem fizet, mert nincs, miből, a büntetés elévül, és úgy marad.
Sajnos, a falu forr, ennek így nem lesz jó vége. Lelkészként a békességet hirdetem, de meddig? Sokan már nem bírják, és fizikai erőszakhoz szeretnének folyamodni. Akkor pedig beláthatatlanok lesznek a következmények. És sajnos, mi fogjuk a rövidebbet húzni...
Évekkel ezelőtt a Pro Tévé készített a helyzetről egy riportot, amikor megvertek három magyar embert, egyet pedig megöltek, és a falu elindult tisztogatni. A csendőrség egyszerűen a falu és a cigányság közé állt, és védte a falu ellenében a "románokat". A tévében az lett, hogy Alsórákoson a magyarok diszkriminálják a románokat, nap mint nap életüket veszélyeztetik a román államban, és csak a csendőrség bátor közbelépése menti meg őket a túlkapásoktól.
Hát dióhéjban ez van. A saját családom története csak megerősített abban, hogy gyülekezetemet, faluközösségemet, népemet csak így tudom megmenteni, ha hangot adunk panaszunknak, és nem az erőszakot választjuk, mert akkor valóban elveszünk.
A legújabb fejlemény: 2011. április 8-án este, habár közben folyik a csendes szervezkedés a bűnözés megállítása és a rend visszaállítása érdekében, sajnos, bizonyítékmentesen és vékonyan ellenőrizhetően, szándékos provokációként néhány cigány, mert másképpen nem minősíthetőek, ismét megvert három fiatalembert. Az egy-kettőre összecsődült emberek – mintegy ötven fő – villákkal, bunkókkal, feszítővasakkal felszerelve, még mindkét háborút megjárt szurony is akadt, elindultak ismét saját kezű törvényt tenni. Hála legyen az Úrnak, hogy sikerült addig késleltetni a felbőszült tömeget, amíg a rendfenntartó erők megérkeztek. Így is lassan kiért a tömeg a cigányrészre, de ott a már megszervezett roma bandákkal kellett szembesülnie. A nehezen beletörődő tömeg hazaoszlott, de utána lövéseket is lehetett hallani.
Akaratlanul is felmerül: kinek áll érdekében a rend- és csendvisszaállító szervezkedést megakadályozni? Mit szeretett volna a provokátor elérni? Mikor akar konkrét, határozott lépéseket tenni a karhatalom, "kinek kezében pedig azért van fegyver, hogy a vérontást megakadályozza"? Véletlen áldozat-e a polgármester fia és két sógora?
Az unió minden tagállamában vannak romák, de nem mindenhol verik meg büntetlenül a magyarokat.
A legtöbb roma putri alsórákosi emberek magánterületén áll. Házaikat törvényellenesen, engedély nélkül húzták fel, áramellátásban részesülnek, szintén megkérdőjelezhető módon. Mit lehet tenni?
Az embereknek már elegük van mindenből: az elnyomásból, a cigányok garázdálkodásaiból, az állami struccpolitikából. Most egyelőre csend van, de a cigányság bosszúra éhezik. Halálosan megfenyegették a polgármestert és családját, a falut felgyújtással fenyegetik. Sajnos, az állam által húsz év alatt bátorított lustaság és a szociális juttatások nekik kedvező rendszere most meghozta keserű gyümölcsét. Az alsórákosi ügyben a főispán úr megígérte, hogy soron kívül, azonnali hatállyal vissza kell adni a levágott szociális támogatást, de a kanalasokat részesítik előnyben, a magyar cigányokat pedig kihagyják.
A szombati gyűlésen nekünk ismét, megint feladták a leckét. Nem mi vagyunk a gonosztevők. És elegünk van ebből a rendreutasításból is. Mikor lesz végre a magyar adófizető polgárnak is ugyanolyan joga a román JOGállamban, mint a romának? A román falvakat miért nem teszik tönkre cigányok betelepítésével és támogatásával? Elvették a földeket, erre építkeztek, most még újabb földet ajánlottunk fel nekik önként, senki által nem kényszerítve, prefektusi sugallatra, hogy dolgozzanak – ki tűnik győztesnek? Megoldás lesz-e valaha? A prefektusi kitanult roma alkalmazott vadiúj autóval jött, és arra bátorítja a fajtáját, hogyan jelentse fel a magyarokat, mert megtámadták őket. Miért nem szólnak a hatósági jelentések arról, hogy amire kiértek a magyarok, már egy jól megszervezett, felfegyverzett, több szekér követ készenlétbe helyezett csapattal találta szembe magát? Miért nem ellenőrzik le a helyi rendőrparancsnok helyzetjelentését az incidens elejéről, amikor azt vallotta a csendőrségnek, hogy itt nincs nagy baj, csupán tíz részeg ember rendetlenkedik, a csendőrséget konkrétan az ispánság küldette ki? Miért kell bűnözőnek lenni, mert érdekeinket, családjainkat, tulajdonainkat védjük, legalábbis megpróbáljuk, törvényes keretek között?
BARÁT ISTVÁN, Alsórákos

forrás: Háromszék, 3szek.ro