A Lélek gyümölcse:
Öröm
Van szeretet, ami nem a Lélek gyümölcse. Szeretet, amit mi mondunk vagy gondolunk annak. De amikor megvizsgáljuk azt, amit a Szentírás mond a szeretetről (Pál apostol Korintusbeliekhez írt első levele 13.rész), akkor döbbenünk rá arra, hogy a miénk legtöbbször önzés. Joó Sándor egy igehírdetésében ellentétpárokkal érzékelteti azt, hogy mi a különbség a kettő között: a miénk viszonzó, érdem szerinti, kérkedő, hangoztatott szeretet. Ama Lélek szerinti pedig kezdeményező, rászorultság szerinti, elrejtőzködő, de mégis inkább látható, mint hallható szeretet.
Ugyanígy van öröm is, ami nem a Lélek gyümölcse. Jön magától, mert okom van rá, mert alkalom nyílik az örvendezésre, mert általában jól mennek a dolgaim, sikeres vagyok, egészséges.
A tanítványok egy alkalommal örvendezve térnek vissza Jézushoz, újságolva hogy „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!” Lk.10,17 Jézus azt válaszolja: “azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyekben”. Lk.10,20 Nem örömüket akarja ezzel elrontani Jézus, hanem annak súlypontját változtatja meg. Nem lesz sikerfüggő, hanem forrása - sikerben és sikertelenségben egyaránt táplálja és élteti-, annak bizonysága, hogy “életemben és halálomban, (…) mind testestől mind lelkestől Jézus Krisztus tulajdona vagyok” . (Heidelbergi Káté)
Ezért mondhatja Jakab apostol, hogy “teljes örömnek tartsátok, amikor különféle kísértésbe estek”, mert még az is Hozzá vihet közelebb. Ezért nevezheti Pál apostol a sokszor megtévedő gyülekezeteket is “az én örömöm és koronámnak”, pedig mennyi bosszúságot okoztak, milyen sokszor engedetlenek voltak. Velük együtt pedig a Lélek ajándékaképpen valljuk mi is, hogy “az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” Rm.14,17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése