Reményik Sándor
(1890-1941)
erdélyi evangélikus költő
Templom és iskola
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Miért adjam a gyermekemet
magyar iskolába?
T
|
öbb színmagyar szülőt megkérdeztem: Miért adta gyermekét román iskolába? A válasz mindig az volt: Hogy érvényesüljön. Az egyiket megkérdeztem: Na és mi lett a fiából? Szobafestő – volt a válasz. Azt már őszinte csodálkozással kérdeztem: És magyar iskolából nem lehetett volna szobafestő? Az emberek nem szeretnek gondolkozni. Mielőtt egy fontos kérdésről döntenénk, nem árt végig gondolni a lehetőségeket ahelyett, hogy a szomszédasszony bölcs tanácsai alapján döntsünk a gyermekeink sorsa felől.
Ha idegen iskolába adjuk gyermekünket, az soha abból a környezetből kikerülni nem fog. Olyanok lesznek a barátai, a szerelmesei, a házastársa. Neki magának is könnyebb lesz az idegen nyelven beszélni, még azt sem fogja megtanulni, hogy kell szerelmet vallani magyarul. Gyermekeivel is a házastársa nyelvén fog beszélni, s milyen jó érzés lesz a Nagymamának, ha még beszélni se fog tudni az unokájával. És milyen jó érzés lesz az anyjának, ha a fia olyan környezetbe fog kerülni, ahol megtanulja és majd oda is vágja: Ha tudnám, hogy melyik vércseppem származik a bangyina anyámból, kiengedném magamból! Mert én lelkipásztorként nem egy esetben hallgattam hasonló szülők keserves sírását. De nézzük az érvényesülés kérdését, ma, amikor minden téren a versenyképesség a legfontosabb. Mindenki tudja, hogy a magyar iskolák sokkal alaposabb tudást adnak, mint a többiek. Diákként anyanyelven a nagyobb tudást is könnyebben tanulja meg az ember, mint idegen nyelven. Ez nem mindig vehető észre, mert a román iskolákban sokkal könnyebben adják meg a jó jegyet, s a szülő boldog, ha a fia tízest kap, s nem nézi, azért kapta, mert keményen tanult, vagy mert ott az a szokás. A magyar iskolában jól megtanítják románul is beszélni, tehát két nyelvet fog tudni, ami kétszeres érvényesülést jelent. Ha valahol azt nézik, ki tudja a munkáját jól elvégezni, nem az iskoláját kérdezik, hanem a hozzáértését. És ha itt nem talál kedve szerint való munkát, más országban nincs keresnivalója, Magyarországon nincs helye, Nyugaton meg a cigányok úgy elvették az ország becsületét, jól meggondolják, hogy napszámosokon kívül kit engednek be egy bizalmasabb állásba. Régebben lehet, hogy jobban érvényesült a gyermek, ha románul tanult, de mára már megfordult a helyzet. Ezen is jó elgondolkozni.
Ha pedig a szülő nem csak arra gondol, hogy hány lejt keres majd a gyermeke, hanem arra is, milyen becsülete lesz a társadalomban, akkor kell igazán meggondolni a dolgot. Mert hiába tanult mindent románul, a román társaságban mindig idegen marad. Elég, hogy együtt nézzenek egy futballmeccset, hogy kiderüljön az idegensége. Ha magyar társaságba kerül, nem fog tudni beleszólni egy beszélgetésbe, mert se egy vershez, se egy történelmi vagy politikai kérdéshez nem tud hozzászólni, egy szerelmes levelet nem tud megírni, a hibáit kinevetik, ott is idegen marad. Ez még akkor is tönkreteszi az életét, ha éppen pénz dolgában sikerülne jobban érvényesülnie.
Kedves szülő, ezeken tessék elgondolkozni, nem csak a szomszédasszony bölcsességén.
Varga László
nyugalmazott református lelkipásztor
volt politikai fogoly
Marosvásárhely
Magyarul vagy románul?
Milyen nyelven tanuljon a gyermek?
K
|
edves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként.
A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír.
A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik.
Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen.
Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá.
Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad.
Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk.
De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben.
A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is.
Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I–IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz.
Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is.
Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja.
Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja. A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt.
Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás.
Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is.
Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult.
Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.
Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába.
És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.
Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul?
Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat.
A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell!
Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja?
Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra.
Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen!
Kolozsvár, 2011. január 22.
Dr. Péntek János
nyelvészprofesszor
Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, Kolozsvár
Anyanyelvápolók Erdélyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése