Április 29, Öröm (Jubilate) vasárnap
16"Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." 17A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?" 18Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél." 19Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? 20Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: 23és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
Jn. 16,16-24
"Minden egyedülmaradottsági érzés, amit ma a keresztyén ember érezhet, abból adódik, hogy Jézus Krisztust nem tudjuk, tudjuk, de nem érezzük magunk mellett. Mint megfosztottak, Krisztus nélkül valók éljük át sok-sok sikertelenségünket, nyilvánítjuk talajvesztetté életünket, üresség van bennünk, üvegszemek réveteg pillantásával meredünk jövőnk felé. Ha mindezt a keresztyén ember éli át, akkor nagypénteki életérzés ez. Azt kell meglátnunk, bármennyire elvontnak látszik is ez a gondolat, hogy az igazi frusztráció az, hogy eltünt életünkből Jézus Krisztus. Ez nem prédikációs közhely, hanem tapasztalat, hogy ti. vele együtt megfosztottuk magunkat az örömtől. (...)
Ennek az igének első pozitív üzeneteként azt kell meghallanunk, hogy a szomorúságnak ez a negypénteki állapota csak ideiglenes érzés, mint a szülni készülő asszony pár hete vagy hónapja, akire a szülés utáni öröm vár" Kozma Zsolt: Alkalmas és alkalmatlan időben, 188.oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése