^„Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek. Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: "Béke!" De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentől üzenet. Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát. “ Mikeás 3, 1-8

Engem azonban erő tölt el…

             Mikeás próféta szavai egy lélek nélküli világ képét tárják elénk.  Hiányzik ebből a világból a Lélek,  emiatt érezzük és mondogatjuk, hogy “lelketlen, embertelen világ amelyben élünk”. Hiányzik az igazság, a jó és a gonosz közti különbségtétel, de nincs méltányosság sem. Azok, akiknek tiszte lenne tudni az ítéletet a gonoszt kedvelik és megvetik a jót. A világi vezetők vaksága ez. Magukat és érdekeiket látják csupán, annak árán is, hogy a rájuk bízott népet nyúzzák azért, hogy ők meghízzanak.

            Az Úr szava nem csak a világi vezetők ellen szól, hanem azok ellen az egyházi személyek ellen is, akik saját érdekeiket szem előtt tartva csupán megélhetés forrását látják szolgálatukban. “Ha van mit rágniuk békességet hirdetnek”. Ezzel a magatartással látszólag jót tesznek. Jóváhagyják mindazt, amit az emberek tesznek, s legtöbben ennyit várnak csak tőlük. Az egyház legyen jelen, amikor ők akarják, és mondja, amit hallani akarnak: keresztelőn, esüvőkor, temetésen. Jóváhagyják ami körülöttük történik, mindaddig, amíg nekük garantált a megélhetésük. A bűnt nem nevezik bűnnek, sem a maguk, sem a népük életében. Egyetlen ellenségük és békételenségük, ha valaki szegénysége vagy ellenérzése okán “ nem vet valamit szájukba”. Néma ebek, akik hallgatnak, ha csontot kapnak. S akkor szólnak, ha nincs mit rágni.

       Isten megítéli ezt a világot. Büntetése az, hogy “elrejti orcáját előlük”, “sötétség jön rájuk”. Nagy büntetés, amikor az ember bűneivel, azoknak következményeivel magára marad. Az áldás: “ Világosítsa meg rajtad arcát az Úr”. Isten közelségének hiánya a sötétség, Isten elrejtett arca, az isteni útmutatás hiánya: “Nem lesz felelet Istentől” 7.v. maga az átok, a nyomorúság.

     Lélek nélküli világ, amelyben a “lelketlenség”, kegyetlenség és vakság oka  Isten vezetésének hiánya. Az embereket saját érdekeik vezetik csupán. Isten kegyelme az, hogy ott van ebben a világban az ő Lelkével beteljesedett ember: “ Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.” Ember, aki mindenek ellenére mondani tudja: “Én ellenben”. Nem az örök ellenzéki ő. Nem a maga elgondolása, érdekei helyezik szembe a világgal, hanem a Lélek vezetése. Nem örök elégedetlensége teszi mindennel és mindenkivel szemben kritikussá. Mássá teszi az a Lélek, a “kenet”, melyet az Úr ad az övéinek. Nem csak békességet hirdet. Nevén nevezi a dolgokat. Először “Jákób vétkét és Izraelnek bűnét hirdeti” és csak utána a békességet: “Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak” 7,20.

     Külön utakon járó ember Ő, nem különc, de nem indul a sokaság után, Isten vezetésére hagyatkozik, igazi pünkösdi ember, aki tudja, hogy az Úr lelkének ereje nélkül semmi, de az Ő Lelkével betelve akkor is erős, amikor

erőtelen. Sőt, akkor a legerősebb!

                                                       S.A.