Vasárnap reggel

 ⁶⁷Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: ⁶⁸"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. ⁶⁹Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,  ⁷⁰ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: ⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; ⁷²hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. ⁷⁶Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, ⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, ⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;  ⁷⁹hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." ⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben. Lk.1,67-80

    „Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból”, így foglalja össze Zakariás Keresztelő János és Jézus születésének eseményeit. „a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik” , olvashatjuk János apostol levelében. (az olthévízi egyházközség egyik úrasztali edényére is ezt íratta föl Árva Bethlen Kata). Mindenképpen világosság Jézus megjelenése.

Platon híres barlanghasonlata szerint az emberek barlangban üldögélve a valós dolgok árnyékát nézegetik. Azt gondolják, hogy az a valóság. A világosságra kivitt ember meggyőződik, hogy csak a dolgok árnyékát látta.

     A Krisztus világosságában járók meggyőződnek arról, hogy amíg Őt nem ismerték csak a halál árnyékát látták életükre vetülni. Az Ő feltámadását követően Szentlélekkel telve hirdetik: Krisztus azért is jött a világra, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak”. (Zsid.2,15)