" És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a
ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz,
hogy őt megcsókolja.
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát. Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak,
a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek
szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket
nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma." Lk.22,47-53
Júdás csókja magán hordozza a védjegyet, pedig sajnos gyakran előfordul az egyházban, a tanítványok között is. A bibliaolvasó vezérfonal szerint ma Ezsdrás könyve 4. részét olvastam. Ott arról van szó, hogy azok, akik a "palota sójával sóznak" (4,14) árulkodó levelet küldenek a királynak, kérve, hogy állítsa le a templomépítést. Látszólag elérik a céljukat: leáll az építés. De Haggeus és Zakariás prófétál (5,1) és az építés folytatódik tovább. Ideig -óráig a "sötétség hatalma" telepszik az emberek szívére. "Ez a ti órátok..." mondja Jézus. Bármennyire elszomorító is, ott van benne a vigasztalás: órányi idő. Jézus kereszthalála után három óra hosszáig sötét volt. (Lk. 23,44) Utána azonban a húsvéti örömhír nagy fényességről, világosságról beszél, amely mind a mai napig betölti világossággal és reménységgel azoknak életét, akik a feltámadott Jézusban hisznek.
"Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben" . 2Pt.1,19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése