" Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. 
  21. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. 
  22. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. 
  23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. 
  24. De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. 
  25. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. 
  26. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. " Lukács 6,20-26

      Nem a boldogság csalhatatlan receptjét adja itt Jézus. Tanítványaira néz, akik elhagyták érette munkájukat, családjukat is, és róluk (elsősorban róluk) állapítja meg, hogy boldogok. Már most boldogok, mert bekerültek Isten országa erőterébe. Akit ez a vonzás megérintett, az nem csak egy csodálatos gyógyulás erejéig, hanem életre szólóan lekötelezett: szegényen, éhezőn, sírva és kicsúfoltan is. Pál apostol írja: "Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról" Ap.Csel.20,24 Itt már nincs számítgatás, anyagi és más önző érdek. Semmi, amit Krisztusért tesz nem túl sok, s miközben teszi, amit kell, boldog.