Vasárnap reggel

" És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
   És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
   És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
   Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
   Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
   És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
   És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
   És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
   És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban."

                                                                             Lukács 9,28-36

          Jézus tanítványai ritka, különleges pillanatokat élnek át itt. "Jó nekünk itt lennünk", állapítják meg és állandósítani szeretnék az élményt, az életüket is beragyogó mennyei világosságot. Tudomásul kell venniük azonban, hogy a hegyről le kell menni: vissza a küzdelmmel, megaláztatással tele mindennapokba. Ezekhez a napokhoz erőt adhat a megtapasztalt látás, Isten különleges közelségének élménye, de Isten rámutat az állandó erőforrásra: ne ritka tapasztalatokat vadásszatok és ritka vallásos élmények után szomjazzatok, hanem Krisztusra figyeljetek, őt hallgassátok.