Vágyakozással keressük bűneink bocsánatát

 ²¹Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.  ²²Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.  ²³Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:  ²⁴Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
                                                                                                                                    Mt.5,21-24

115. K.:  Miért hirdetteti Isten olyan szigorúan a tízparancsolatot, ha azokat senki sem tarthatja meg ez életben?

F.: Először azért, hogy bűnös természetünket egész életünkön át minél jobban megismerjük. És annál nagyobb vágyakozással keressük bűneink bocsánatát és a Krisztusban való igazságot. Azután, hogy megszakítás nélkül abban szorgalmatoskodjunk és imádkozzunk Istenhez a Szentlélek kegyelméért, hogy hovatovább mindjobban megújuljunk az Isten képére, míg majd e földi élet után elérjük ezt az előttünk álló tökéletességet.

Figyeljünk ma a Heidelbergi Káté 115. feleletének az első részére. Eszerint a törvény szigorára a helyes önismeret miatt van szükség: "hogy bűnös természetünket egész életünkön át minél jobban megismerjük". Krisztus visszaadta a törvény igazi értelmét. Annak tükrében nézhetünk életünkre. Az embertársaink, vagy a társadalom által elénk tartott görbe tükör hamis képe helyett, olyannak láthatjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk: bocsánatra szorult bűnösöknek. Nem elkeseríteni akar bennünket ezzel, hanem magához ölelni, hogy egyre jobban lássuk: "Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk".