Négy szó…

Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.

                                                Efézus 2,13

Most – Az pillanat, amikor az efézusiak átélték, megérezték, hogy Krisztus vére érettük is kiontatott.

              Az a pillanat, amikor Pál levelét olvasva az efézusiak újra megélik, tudatosítják, hogy az Úr közel van.

              Azoknak a pillanatoknak, alkalmaknak a sokasága, amikor Pál levelét olvasva évszázadok során sok sok ember hálásan tekintett Istenre, hogy még mindig nem késő, ő is közelvalóvá lett, lehet.

            Az a csodálatos nap, amelyen a hévízi reformátusok először vettek úrvacsorát abból az úrasztali kehelyből, melyre éppen ezt a bibliai verset iratta föl Árva Bethlen Kata

            Az a felejthetetlen áldozócsütörtök, virágvasárnap vagy más konfirmáció vasárnap, amikor először vehetted te is az úrvacsorát.

            A mai nap, a pillanat, éppen a mostani, amikor elolvasod ezt az igét, s hálát adsz Istennek, hogy te ugyan nem mentél közelebb hozzá, de Ő közel jött hozzád is Krisztus vére által.

Egykor – Az efézusiak számára az az időszak, amelyben „Krisztus nélkül valók voltak”, amikor „reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon”

            A mi életünk elfolyt ideje, amelyben az „emberek kívánságai” és nem „isten akarat szerint éltünk” 1Pt.4,2

Távol – A hely, ahová a tékozló fiú költözött. „… összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék”. Lk.15,13

            A „sehol”… ahol úgy gondolom, hogy elkerülhetem az Atyai tekintetet. Ahol felhőtlenül élhetek úgy, ahogy én látom jónak.

            A hely, ahová Isten nem küldött: se Jónást, se engem.

            A hely, ahol kétségbeesésemben azt gondolom, hogy itt már nem talál meg senki. A disznók vályuja.. „Kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek”. Lk.15,16 A hajó, amelybe Jónás szállt be, hogy „Tarsisba menne velök az Úr színe elől.” Jón.1,3

            A hely, ahol engem is megtalált és megszólított az Úr szava.

Közel – Ahol már távolról meglát engem az Atya. „Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.” Lk.15,20

            Amikor ki tudom mondani: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!" Lk.15,21

            Amikor a Krisztus kiontott vérének jegyét úgy tudom magamhoz venni, hogy közben repes a szívem az örömtől. „kezdének azért vígadni”. Lk.15,24

            Amikor a gyülekezet közösségében együtt, szívből énekeljük: „Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk, ha ő bennünket keblére von, Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk, Nála béke vár és nyugalom.” 484 ének, 4.szakasz

            Itt, most, amikor szívünk gerjedez… amikor minden emberi magyarázat kísérleten túl Ő maga érteti meg velünk, hogy éppen rólunk szól. Éppen mi kerültünk távolból közel, nemcsak egykor, hanem éppen most, ma is.