Igemorzsák Ezékiel könyvéből

 

„Nagy vizekre vivének téged a te evezőid…” Ezékiel 27,26a.

A felfuvalkodott ember vagy nép, saját karjának erejében bízva, „nagy vizekre” evez. Miközben egyre mélyebbre hajózik, lassan nem tudja már azt sem, hogy miért indult útnak, honnan jön és merre tart; elfeledkezik a tenger Uráról.  Az evezés kedvéért evez már, megfeledkezve mindenről és mindenkiről.

Világunk, melynek vezérgondolata a „gazdasági növekedés”, féktelen evezésbe kezdett, saját maga hízlalása a legfőbb célja, miközben az evezésben lemaradtak, az elesettek és nincstelenek, mindennapi kenyér nélkül szűkölködnek.

A szabadulás egyetlen útja a „nagy vizeken” sem más, mint Jézus tanítványává lenni. Istenfélő ember és nép, mint hűséges tanítvány kapja meg ráadásul azt, amire a testnek is szüksége van, immár csodaképpen, kegyelemből, Jézus kezéből. Ő mondja mostmár: „Evezz a mélyre…” vagy „Vessétek ki hálóitokat fogásra…”. Mekkora áldás, ha nem a világ által diktált mesterséges tempóra kell evezzünk, hanem a Krisztus által diktált ütemre: „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek.” Mt.6,33