Kézműves tábor

Gyülekezeti kirándulás

" Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. 
  21. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. 
  22. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. 
  23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. 
  24. De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. 
  25. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. 
  26. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. " Lukács 6,20-26

      Nem a boldogság csalhatatlan receptjét adja itt Jézus. Tanítványaira néz, akik elhagyták érette munkájukat, családjukat is, és róluk (elsősorban róluk) állapítja meg, hogy boldogok. Már most boldogok, mert bekerültek Isten országa erőterébe. Akit ez a vonzás megérintett, az nem csak egy csodálatos gyógyulás erejéig, hanem életre szólóan lekötelezett: szegényen, éhezőn, sírva és kicsúfoltan is. Pál apostol írja: "Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról" Ap.Csel.20,24 Itt már nincs számítgatás, anyagi és más önző érdek. Semmi, amit Krisztusért tesz nem túl sok, s miközben teszi, amit kell, boldog.

"Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett." 

          Jézus döntését egy imádságban átvirrasztott éjszaka előzi meg. Mi általában elhatározunk valamit, aztán kérjük rá Isten áldását. Ha nagyon rossz a választás, akkor még imádkozni is hajlandóak vagyunk. Egyházi választásaink előtt is sokkal több a szervezkedés, mint az imádság. Döntéseink, útirányunk a Jézus Krisztus hívásán és a szüntelen való imádkozáson alapuljanak.
          Az Ő elhívását, kihívó szavát hallhatjuk a Szentírásban, de életünk eseményeiben is. Bethlen Kata számára élete eseményei is Krisztusra vezérlő mesterré lettek. Így ír erről:

"Ezen bölcs, nagy hatalmú, igen szent és igaz ítéletű Istennek tetszett az én sok és megszámlálhatatlan nagy bűneimért az én életemet is egész gyermekségemtől fogva mind ez ideig, sok nyavalyák és igen nehéz keresztek alá rekeszteni, annyira, hogy elfolyt életemben ritkán engedett csak pihenést is vennem. Sőt, midőn egyik keresztemet könnyebbítette is, és azt gondoltam, immár megszűnt, hogy erőt végyek, akkor más, és újabb s terhesebb keresztet bocsátott erőtelen vállaimra. Jól vagyon, édesatyám, édes Istenem, hogy engemet ez világgal elereszkednem nem engedtél; ezután is légyen meg mint mennyen, földön, úgy szintén énkörnyülöttem is szent akaratod. Vidd végbe, valamelyek szent felségednek tetszenek, csakhogy drága kegyelmedet éntőlem el ne végyed, hanem adj elégséges erőt, hadd viselhessem szent akaratod szerént mindenekben magamat, és békességes tűréssel hordozhassam keresztemnek súlyos terhét."

A világgal "elereszkedni" nem hagyott ember meghallotta már Isten hívását, és ezért dícséri az Urat, aki "kihívott minden népből egy lelki népet itt, kit egy Úr, egy keresztség, és egy hit egyesít." (421.ének)