Egy Ige és egy vers
"Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet,
így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem
szívéhez és hirdessétek néki,
hogy vége van nyomorúságának,
hogy bűne megbocsáttatott,
hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr
keze minden bűneiért" Ézsa.40,1-2
Dsida Jenő
Menni kellene házról házra
Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelkeket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
szombat, július 18, 2009
péntek, július 17, 2009
Egy Ige és egy gondolat
"Teljesítsétek be az én örömemet,
hogy egyetértetek,
egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek,
semmit sem cselekedve versengésből,
sem hiábavaló dicsőségből,
hanem alázatosan egymást különbnek
tartva magatoknál." Fil.2,2-3
"Aki lábujjhegyre áll, az egy arasszal magasabb lesz, de nagyobb nem." Kozma Zsolt
"Teljesítsétek be az én örömemet,
hogy egyetértetek,
egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek,
semmit sem cselekedve versengésből,
sem hiábavaló dicsőségből,
hanem alázatosan egymást különbnek
tartva magatoknál." Fil.2,2-3
"Aki lábujjhegyre áll, az egy arasszal magasabb lesz, de nagyobb nem." Kozma Zsolt
szerda, június 24, 2009
Így volt megírva?- Így van megírva!
Így volt megírva?
Olyan kérdésre keressük most a választ, amelyre sok embernek kész válasza van. Gyakran hallhatjuk, általában magukat “vallásosnak” mondó emberektől: “így volt megírva, így kellett, hogy legyen.” Mit takar ez a kijelentés? Egy olyan elképzelést, amely szerint Istennél van egy könyv, amelyben előre meg van írva mindaz, ami történni fog. Pontosabban mindazok a csapások, amelyek érhetik az embert. Csapásokat mondok (írok), mert még nem hallottam, hogy valaki jódolgában, örömében mondta volna: Így volt megírva! Ilyen esetben inkább a saját ügyességük, talpraesettségük a magyarázat.
Az emberileg érthetetlent, magyarázhatatlant szeretnék elfogadhatóvá, feldolgozhatóvá tenni, egyetlen mondattal: Így volt megírva. Tragédiák esetén lelkiismeret nyugtatóként mondogatják az emberek- kifejezve azt, hogy ők nem tehettek semmit. Lelkigondozás gyanánt azt is jelentheti: fogadd el testvér, úgysem tehetsz mást, úgysem tehetsz semmit.
Ennél is szomorúbb az, amikor az emberi felelőtlenséget vagy múlasztást intézik el ezzel a mondattal. Halottam olyant is, hogy a részeg traktorista felült egy egész napi ivászat után a traktorra, és lezuhant a falu hídjáról. Az egyik jó templombajáró néni azzal nyugtázta az esetet: Hiába…. Így volt megírva! Talán sarkított ez az eset, de igaz és érzékelteti azt, hogy mennyire helytelen a magyarázat, amit hozzáfűznek.
A Biblia sehol sem említi azt, hogy van Istennél egy olyan könyv, amelyben előre meg van írva mindaz ami történni fog. Ha így lenne, azoknak lenne igazuk, akik vallják: Színház az egész világ. Akkor csupán el kellene játszani az előre megírt darabot. De nincs igazuk, mert:
Így van megírva!
Van egy könyv Isten előtt, amelyben fel vannak írva azok az emberek, akik szolgálják őt. Ezzel a bibliai gondolkodás azt fejezi ki, hogy Isten számára nem közömbös az ember élete. Mózes elkeseredésében azt kéri Istentől: “törölj ki engem a te könyvedből”, azaz ne tarts számon engem szolgáid között.(2Móz.32,32) Ilyen értelemben többször olvasunk a Könyvről. Arról is van szó a Bibliában, hogy ebben a könyvben be van jegyezve mindaz, amit az ember cselekedett :”és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint”. Arról azonban sehol sincs szó, hogy előre van megírva, amit az ember cselekedni fog, vagy ami vele történik.
A Lukács evangéliuma 10. részében a 17-20. versig arról olvasunk, hogy a kiküldött hetven tanítvány örömmel tér vissza Jézushoz és újságolják:”Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!” Jézus válaszában többek között ezt mondja nekik: “Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek néktek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben”. Minta ezt suggalnák szavai: Most örömötök van, de ez változó. Lehet, hogy a következő élmény a szomorúság, a betegség, sikertelenség vagy kudarc élménye lesz. Amilyen magasra lendítenek a sikerek, éppen olyan mélységbe taszíthatnak az esetleges kudarcok. Figyeljetek az Atyára, akinél számon vagytok, aki sem örömben, sem bánatban, sem sikerben, sem sikertelenségben nem marad el tőletek.
A gyakran ismételgetett ‘Így volt megírva” helyett olyan jó lenne hallani : “ Így van megírva”, bizonyságául annak, hogy a Bibliánk számunkra az Élet könyve. Ami ennél is nagyobb örömöt adna, az meghallani a tehetetlen, elkeseredett ember ajkáról a lemondó “Így volt megírva” helyett “ a tudom, hogy neveink fel vannak írva” boldog hitvallását.
Így volt megírva?
Olyan kérdésre keressük most a választ, amelyre sok embernek kész válasza van. Gyakran hallhatjuk, általában magukat “vallásosnak” mondó emberektől: “így volt megírva, így kellett, hogy legyen.” Mit takar ez a kijelentés? Egy olyan elképzelést, amely szerint Istennél van egy könyv, amelyben előre meg van írva mindaz, ami történni fog. Pontosabban mindazok a csapások, amelyek érhetik az embert. Csapásokat mondok (írok), mert még nem hallottam, hogy valaki jódolgában, örömében mondta volna: Így volt megírva! Ilyen esetben inkább a saját ügyességük, talpraesettségük a magyarázat.
Az emberileg érthetetlent, magyarázhatatlant szeretnék elfogadhatóvá, feldolgozhatóvá tenni, egyetlen mondattal: Így volt megírva. Tragédiák esetén lelkiismeret nyugtatóként mondogatják az emberek- kifejezve azt, hogy ők nem tehettek semmit. Lelkigondozás gyanánt azt is jelentheti: fogadd el testvér, úgysem tehetsz mást, úgysem tehetsz semmit.
Ennél is szomorúbb az, amikor az emberi felelőtlenséget vagy múlasztást intézik el ezzel a mondattal. Halottam olyant is, hogy a részeg traktorista felült egy egész napi ivászat után a traktorra, és lezuhant a falu hídjáról. Az egyik jó templombajáró néni azzal nyugtázta az esetet: Hiába…. Így volt megírva! Talán sarkított ez az eset, de igaz és érzékelteti azt, hogy mennyire helytelen a magyarázat, amit hozzáfűznek.
A Biblia sehol sem említi azt, hogy van Istennél egy olyan könyv, amelyben előre meg van írva mindaz ami történni fog. Ha így lenne, azoknak lenne igazuk, akik vallják: Színház az egész világ. Akkor csupán el kellene játszani az előre megírt darabot. De nincs igazuk, mert:
Így van megírva!
Van egy könyv Isten előtt, amelyben fel vannak írva azok az emberek, akik szolgálják őt. Ezzel a bibliai gondolkodás azt fejezi ki, hogy Isten számára nem közömbös az ember élete. Mózes elkeseredésében azt kéri Istentől: “törölj ki engem a te könyvedből”, azaz ne tarts számon engem szolgáid között.(2Móz.32,32) Ilyen értelemben többször olvasunk a Könyvről. Arról is van szó a Bibliában, hogy ebben a könyvben be van jegyezve mindaz, amit az ember cselekedett :”és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint”. Arról azonban sehol sincs szó, hogy előre van megírva, amit az ember cselekedni fog, vagy ami vele történik.
A Lukács evangéliuma 10. részében a 17-20. versig arról olvasunk, hogy a kiküldött hetven tanítvány örömmel tér vissza Jézushoz és újságolják:”Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!” Jézus válaszában többek között ezt mondja nekik: “Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek néktek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben”. Minta ezt suggalnák szavai: Most örömötök van, de ez változó. Lehet, hogy a következő élmény a szomorúság, a betegség, sikertelenség vagy kudarc élménye lesz. Amilyen magasra lendítenek a sikerek, éppen olyan mélységbe taszíthatnak az esetleges kudarcok. Figyeljetek az Atyára, akinél számon vagytok, aki sem örömben, sem bánatban, sem sikerben, sem sikertelenségben nem marad el tőletek.
A gyakran ismételgetett ‘Így volt megírva” helyett olyan jó lenne hallani : “ Így van megírva”, bizonyságául annak, hogy a Bibliánk számunkra az Élet könyve. Ami ennél is nagyobb örömöt adna, az meghallani a tehetetlen, elkeseredett ember ajkáról a lemondó “Így volt megírva” helyett “ a tudom, hogy neveink fel vannak írva” boldog hitvallását.
szombat, június 20, 2009
Június 20-án, szombaton került sor egyházközségünkben az egyházmegyei bibliaismereti vetélkedőre. A megmérettetésen négy csapat vett részt. Három Nagymohából, egy csapat Medgyesről. Hasznosan tölthették el a napot a résztvevő fiatalok. A vetélkedő mellett sor kerülhetett az ismerkedésre, közös bibliaolvasásra, énektanulásra, játékra, közös ebédre. Köszönjük a részvételt, Isten áldjon meg minél több ilyen alkalommal.
hétfő, június 08, 2009
Öreg templom pünkösdi üzenete
Homlokunkat ráncolva beszélünk manapság arról, hogy korunkat lelkileg a kiábrándultság és a megkeseredettség, anyagilag a nincstelenség és a nyomor jellemzi.A hagyományos értékek szétmállásának és a nyugati világ gátlástalan majmolásának korszakát éli egyre fogyó nemzetünk. A nyugtalanító jelenségek mögött olykor mintha nem akarnánk meglátni az élni akarás biztató jeleit: templomok, árvaházak, öregotthonok, gyülekezeti és diákotthonok épülnek. Új, élni akaró gyülekezetek alakulnak. Egykori felekezeti iskoláink közül több is újraindult, sőt újak is létesülhettek. A bénítóan ható örökös aggodalom helyett amúltba nézve is erőt, bátorságot, hitet és céltudatot meríthetünk azoktól, akik hasonló, de talán még-is nehezebb körülmények között tudtak nagyot alkotni. Persze, ez csak akkor sikerül, ha a nagy, példaképnek számító elődeink életműve mögött meglátjuk Azt, Akiben maguk is hittek, és Akitől ők is az erőt merítették. Árva Bethlen Kata egyike azoknak, akikre tisztelettel emlékezünk. Sokrétű munkásságáról – a papírmalmot működtető, könyvgyűjtő, könyvkiadást támogató, a mintegy 54 református gyülekezetet pártfogoló, gyógyító, író Bethlen Katáról– most hosszadalmas lenne szólni. Mint Önéletírásából, és kedvenc udvari lelkészének, a tudós Bod Péter feljegyzéseiből is kiderül, szívének legnagyobb vágya az volt, hogy otthont teremtsen, és istentiszteleti hajlékot építsen lelki családjának, az othévízi gyülekezetnek. Az általa, 1749-ben épített olthévízi templom az idén május 24-én 260 éves. Olthévíz első református lelkészétől, Vásárhelyi Jánostól tudjuk, hogy az olthévízi református gyülekezet alakulásának kezdetén, 1725-től kezdve,az istentiszteleteket vasárnap Bethlen Kata kastélyában, hétköznapokon pedig a lelkészi lakáson tartották. 1735-re annyira megnőtt a reformátusok száma, hogy szükség volt egy templomra. Ebben az évben Árva Bethlen Kata a maga költségén egy kis fatemplomot építtetett. Amint az idő múlásával és a gyülekezet növekedésével ez a templom is kicsinek bizonyult, a grófnő egy nagyobb, kőből épült templom, építését határozta el. A fatemplomot lebontották – és 1748-ban, július 26-án hozzáfogtak az új templom építéséhez.
A grófnő Önéletírása szerint egy hónap elteltével már álltak a falak. Bod Péter is tudósít erről anagyarányú építkezésről. Mind a saját, mind pedig a hévízi lelkészek munkanaplójába is feljegyezte ezt a fontos gyülekezeti és helytörténeti eseményt. Ebben az évben elkezdődött a torony, a lelkészi és az iskolamesteri lakás építése is. Az építkezések teljes költségét, és a munkások ellátását is, a grófnő állta.
Egy 1735-ben készült, de ebben az évben leszakadt harangot is újraöntenek, míg a falak épültek.
Az újraöntött harang tömege 132 font, felirata: M.G. B. BETHLEN KATA ASZSZONY Ő NSÁGA ÖNTETTE A HÉVÍZI R. EKKLESIA SZÁMÁRA 1748. Ez a harang hívja ma is az olthévízieket a templomba.
Azt gondolhatnánk, hogy a grófnő ezzel a sok építkezéssel a maga hírnevét akarta öregbíteni. Ő azonban elhárítja ezt a vádat: „Én Istenem, tekints reám és lásd meg az én szívemnek legbelső rejtekében, hogy az én életemet egyébért nem kívánom, hanem ez helységben a te dicsőségednek előmozdításáért.”
Bár nagy lendülettel fogtak hozzá a munkához, a grófnő többrendű betegeskedése és testvérének, Bethlen Ádámnak halála hátráltatta a templom építését. A munkálatokat csak 1749. április végén folytathatták. Nagy erővel, sok munkással dolgozhattak, mert ez év májusára már készen is állt a templom.
Az első istentiszteleti napról Bethlen Kata így vall:
„Jóistenemnek segedelme által az én Istenemnek házát elkészítettem; úgyhogy májusnak 24. napján abban az isteni tiszteletet elkezdhettük; másnapon pedig, mely volt pünkösd ünnepének első napja, mind a keresztség, s mind az úrvacsorája, mint Istentől szerzett szakrementumok, ott a Krisztus rendelése szerint kiszolgáltattak.”
Bod Péter is megerősíti, hogy a templom felavatásának másnapján, május 25-én keresztelő volt Hévízen. A rá jellemző pontossággal fel-jegyzi annak az újszülöttnek, és annak a felnőtt átkeresztelkedőnek a nevét, akiket aznap keresztelt meg: „Kereszteltem Péter Ferencnek egy Jánost 25 May 1749, mikor legelső prédikáció volt a Templomban.” Valamint „Kereszteltem meg Hévizen Maurer Julia Aszszonyt, Maurer Ferentzné aszszonyom leányát, mint egy 17 esztendős Leányt 25. May 1749 a méltóságos aszszonyom jelenlétiben.”
Nagy patrónánk nem véletlenül időzíthette pünkösd ünnepének előestéjére a templom felavatásának napját. A keresztyén egyház a lélek kitöltetésének ünnepén született meg. A fiatal olthévízi gyülekezet is a Szentlélek erejének köszönheti létét. Magával a nagy patrónaasszonnyal is a vigasztaló és erőt adó Szentlélek cselekedte azt, hogy a próba-tételek nem törték meg, sőt inkább erősítették hitét, és képessé tették arra, hogy árvaságának, azaz özvegységének keserű napjaiban új, lelki családra találjon az általa alapított hévízi gyülekezetben. Hogy mennyire szerette ezt a gyülekezetet, melynek Hévízen templomot építtetett, kiderül 1749. augusztus 7-én írt hálaadó könyörgéséből, amelyben Istennek ad hálát az elvégzett munkáért, és az Ő áldását és segítségét kéri a gyülekezetre a továbbiakban is: „Ó, én Uram és mennyei Atyám! Te méltóztattál engemet, szegény szolgálódat, az én szüleim és atyáim felett arra, hogy ez helyben is élő kútfejeknek forrásait láthassam. Megengedted, sőt nemcsak megengedted, hanem ugyan te magad segítettél, hogy én a tégedet félőknek számára, kik itt tégedet igazán megesmértenek, hajlékot készítsek, melybe szent neved magasztalására és dicsőítésére egybegyűljenek. Megengedted azt is, hogy a te oltárod körül forgolódó szolgáidnak számokra, akik itt szent beszédednek igazán való hirdetésében fáradoznak, hajlékot építsek, melybe az ő fejeket a nyugodalomra lehajthassák. Én Istenem, jól látod ezen órában való indulatját is az én szívemnek, látod hogy mostan is, mely nagy tehozzád valóragaszkodással és tebenned vetett egész bizodalomból szólok teelőtted. Kedveljed hát a Jézusnak véréért az én szívemnek indulatját, kedveljed annak drága voltáért ez házat is, melyet én tenéked készítettem. Uram, ez a ház a te házad, ez a nép a te néped, lakozzál hát mindörökké ez házban! Hadd lehessen min-denkoron ezen helyben és házban a te szent beszédednek tisztán való hirdetése, szent szakramentomidnak a magok tisztaságokban való kiszolgáltatások... Légy Uram, ez helyben oltalmok a tégedet igazán esmérőknek, segedelmek a tehozzád ragaszkodók-nak, ne engedjed, hogy az ő nyomorúságoknak és szükségeknek idején kívüled máshoz folyamodhassanak, erősítsd őket hitekben, tégyed, tégyed állandókká és állhatatossakká a megesmért igazságban. Lakozzék a te dicsőséged mindörökké ez helyben... Ámen.”
A templomot a grófnő halála után is rendesen gondozták, ha kellett – sokszor kellett! – javították a hévíziek. Bethlen Kata mai örököseiként mi is benne vagyunk az ő imádságában. Ez pedig komoly feladatot jelent mindannyiunk számára. Nagy patrónánk imádsága ma is szívünkben eseng. Kötelez a ránk bízottak megőrzésére, és újabb feladatokra serkent. Ha ellankadnánk, az ő szavai intenek, vigasztalnak és bátorítanak. Mennyei Atyánk oltalmának jeleként pedig áll a 260 éves templom, és hirdeti a ma élő, sokszor elbizonytalanodott nemzedéknek: ez a ház ma is az Ő háza, ez a nép ma is az Ő népe.
Ő hűséges volt hozzánk mindvégig, így nekünk nincs okunk kételkedni Benne. De Árva Bethlen Kata szavai tágabb értelemben érvényesek Erdély egész népére. Újonnan épült, és öreg, több száz éves templomaink – megújulást kínálva – Őhozzá hívnak ma is!
szerző: Veress László jelenleg Marosszentkirályi lelkipásztor, 2005-ig az Olthévízi gyülekezet lelkésze
Szomszédoló
Bod Péter konferencia
Olthévízen
Az olthévízi református egyházközség kétnapos konferenciát szervezett Bod Péter tiszteletére2006. július 28–29-én. Az eseményre a templomfelújított orgonájának a felszentelése adott alkal-mat. Több mint félévszádos hallgatás után szó-lalt meg újra az orgona. A konferenciát VeressLászló marosszentkirályi (volt olthévízi) és
Sylvester Aba János olthévízi lelkész szervezte.
A résztvevõk elsõsorban erdélyiek voltak, de jöttek Budapestrõl is a Bod Péter Társaság tagjaiközül tizenketten, és Svájcból, Graubünden kan-tonból. A rendezvényen öt elõadás hangzott el.A konferencia elsõ napján került sor BellághRózsa (Országos Széchényi Könyvtár) elõadására Bod Péter Önéletírása címmel.
„Az önéletírás vagy önéletrajz olyan mû, amelyet a tudomány, a mûvészet, a közélet teréntevékenykedõ személy saját életérõl ír, rendsze-rint kitérve az életével kapcsolatos társadalmi,történeti eseményekre is” olvassuk a magyarnyelv értelmezõ szótárában. A magyar önélet-rajz- vagy emlékirat-irodalom
fõleg Erdélyben virágzott a XVII–XVIII. század fordulóján. Azemlékiratot a függetlenségét elvesztõ Erdély tár-sadalmi viszonyai hozták létre. Azok az írók ésközéleti emberek, akik fontos szerepet töltöttekbe a politikai, társadalmi életben, családjuk vagyaz utókor számára megírták a történelmi esemé-nyekkel kapcsolatos állásfoglalásukat, megindo-kolták magatartásukat vagy éppen vádbeszédetírtak. Az erdélyi emlékirodalom értékes hagyo-mányai továbbéltek a XVIII. században, és meg-találjuk Bod Péter munkásságában is.
Bod Péter Önéletírása elsõ felét latin nyelven
írta, majd a második felében (ez a rövidebbikrész) magyarul folytatja feljegyzéseit, és csakegyes helyeken fordítja latinra a szót. Az Ön-életírás szövege elõször Jancsó Elemér gondo-zásában és Valentini Antal fordításában 1940-ben, majd (a második kiadás) 1945-ben jelentmeg Kolozsváron, az Erdélyi ritkaságok soro-zatban.
Bod Péter túl élete legfontosabb szakaszain, meglett férfikorban foghatott hozzá önéletírásá-hoz. Valószínûleg ötvenéves kora körül kezd-hette írni a mûvet. Önéletírásából megtudhatjuk,hogy milyen belsõ és külsõ tényezõk formáltáklelkületét, késõbbi tudományos és építõ törekvé-seit. Higgadtan, indulatok nélkül, õszintén, tár-gyilagos szemlélettel ábrázolja magát, múltjánaklegfontosabb eseményeit. Az õszinteséget azönéletrajz központi problémájaként szokták ke-zelni. De érzelmeinek is hangot ad, elõadásmód-ja közvetlen, szemléletes. Élete leírásával a lé-nyeget kívánta megragadni.
Mûvébõl kibontakozik egy erdélyi tudós lelkipásztor élete, megismerjük küzdelmeit, de fá-radozásainak az eredményeit is. Bod Péter szün-telenül munkálkodó ember volt, és hatalmas élet-mûvet hagyott hátra.
Feltevõdik a kérdés, hogy miért érdekes nekünk Bod Péter Önéletírása ma, a XXI. század-ban? Elsõ helyen a személye iránti érdeklõdést,tiszteletet említhetjük. Másrészt a hitelességemiatt fordulunk a mûhöz, amelyben az író õszin-tén, tárgyilagosan fejezi ki magát. Harmadsor-ban vonzóvá teszi az Önéletírást formai megje-lenése, természetessége, egyszerûsége. Mûvébõlsokat tanulunk ma is az emberrõl, a hitrõl, atisztességrõl, a hûségrõl, a hazaszeretetrõl.
A konferencia második napján következett
Majláthné Csizmadia Gabriella
(Nyárádszereda)
elõadása: Bod Péter: Históriára Utat Mutató Ma-gyar Lecsicon
. Az ELTE-n 2006-ban végzett fiatal tanárnõ nagy felfedezése a „Lecsicon”. A maros-vásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár Kézirattárábantalálta meg ezt az eddig ismeretlen kéziratot, azeddigi Bod-kutatások sehol nem említik. Csizma-dia Gabriella nagy türelemmel és szorgalommallemásolta a kéziratot, és belõle készítette el a dip-lomamunkáját. A „Lecsicon”-t a szerzõ 1746-banírta. A Leidenbõl hazatért Bod Olthévízre jött az õttanulmányaiban hûségesen támogató Bethlen Kataudvari papságára (1743–1749). Itt írta elsõ mûveit:Szentírás értelmére vezérlõ magyar leksikon (1746),
A Szent Bibliának historiája (1748), és Szent Judás
Lebbeus apostol leveleinek magyarázatja (1749).
Ezekhez kapcsolódik a most felfedezett kéziratos
Könyvtári Levelezõ/lap • 2006. november • 33
könyv, amelyben a szerzõ a történelmi kifejezésekés fogalmak részletes magyarázatát adja. A mûbemutatására az elõadó több szócikket olvasott fel.A XVIII. századi magyar irodalomtörténet és ezenbelül a Bod-kutatás számára igen hasznos lenne,ha Csizmadia Gabriella diplomamunkája kiadásrakerülne.
Gudor Botond
(Magyarigen) református lelkész
Bod Péter történeti munkáiról beszélt a Bod Péter,a történetíró
címû elõadásában. Bod fõ tudományterülete az egyháztörténet volt. Ilyen irányú mun-káinak érdekessége, hogy csaknem valamennyi iro-dalomtörténeti vonatkozású is. Az elõadó kiemel-te, hogy itthon is, Nagyenyeden, és Leidenben is,ahol „lelke legnagyobb gyönyörûségével három évettöltött tanulmányok közt”, a teológiai, a filozófiaiés a jogi tanulmányai mellett elsõsorban egyház-történeti elõadásokat hallgatott. Fõként [Honert, Janvan den] Johannes van den Honert elõadásai irántérdeklõdött, aki az egyháztörténetet Bod szerintLampe nyomán adta elõ. Tanulmányai során elsa-játította a külföldi protestáns egyháztörténelem leg-modernebb módszereit és eredményeit. Mintaké-pei, Friedrich Adolf Lampe, Johann LorenzMosheim és Friedrich Spanheim kedvezõen hatot-tak rá.
Magyarigeni lelkészsége idején írta nagy jelen-
tõségû történeti munkáit, melyek egy része kézirat-ban van ma is. Magyar nyelven egyetemes protes-táns egyháztörténetet írt: Az Isten vitézkedõ anya-szentegyháza állapotjának rövid historiája
(1760).
Latin nyelvû magyar egyháztörténetének, a HistoriaHungarorum ecclesiasticá
nak a kéziratát kiadás
céljából Leidenbe juttatta ki, de csak százhúsz évvelkésõbb adták ki. Három kötetben jelent meg 1888és 1890 között.
Bod egyháztörténet-írói tevékenysége elõdei-
hez (Pápai Páriz Ferenchez, Haner Györgyhöz,Debreczeni Ember Pálhoz) mérten határozotthaladást képvisel.
A programban szereplõ Bretz Annamária és
Pfuscher Emese elõadása elmaradt. Helyettük Ve-ress László
(Marosszentkirály) lelkész tartott elõ-
adást az olthévízi református egyház történetérõl,kitérve a XVIII. századra, Bethlen Kata korára.Bethlen Kata, vagy ahogy magát a másodszorimegözvegyülése után nevezte, Árva Bethlen Kataa XVIII. századi Erdély mûvelõdéstörténeténeknagy egyénisége volt. Egész életében jótékonyko-dott a református egyház javára. Templomokatrenováltatott, gyülekezeteket, kollégiumokat segí-
tett pénz- és tárgyi adományokkal. Õ építtette azolthévízi református templomot is. Még végrende-leteiben is gondoskodott az olthévízi egyházról,anyagi forrásokat biztosított a mûködéséhez. Ahitnek és a tudománynak élõ Bethlen Kata, akidöntõ hatással volt Olthévíz történetére, hosszúözvegysége alatt formálódott egy igazi mecénásnagyasszonnyá. Veress László nagy érdeme, hogymegírta az olthévízi református egyház történetét.Reméljük, hogy a közeljövõben kiadásra kerül.
Az utolsó elõadást Jan Andrea Bernhard
(Castrisch, Graubünden kanton) svájci lelkésztartotta magyarul Pap István bázeli kiadásúKároli-bibliája – alkalom egy svájci magyarvitára
címmel.
A bázeli magyar Biblia 1750-ben jelent meg
Im-hof bázeli könyvárus kiadásában. Az ötezerpéldányban megjelent Bibliának a korrektúraimunkálatait két Bázelben tanuló lelkészjelölt,Szathmárnémethi Pap István és Török Ferencvégezte. Õk írták a Biblia magyar nyelvû elõ-szavát is. A kiadás körül heves viták alakultakki a teológusok és a svájci kiadó között.Szathmárnémethi Pap Istvánt helytelen viselke-dése miatt késõbb eltiltották a lelkészségtõl, s ezután kénytelen volt nyomdászattal foglalkozni.1755-tõl ilyen minõségben mûködött Nagyká-rolyban, egy újonnan alapított nyomdában.
Ebben a nyomdában tanulta a könyvnyomta-
tás tudományát Rosius a Porta (1734–1806) sváj-ci rétoromán teológus, aki a berni tanulóévei utánDebrecenben és Nagyenyeden folytatta tanulmá-nyait. Feltételezhetõ, hogy Nagyenyeden talál-kozott Bod Péterrel. A kutatások ezt a feltevéstnem erõsítették meg. Rosius a Porta peregri-nációja az elsõ figyelemre méltó adat arra, hogyegy graubündeni (svájci) teológus magyar nyelv-területen tanulta a hittudományt.
A konferencia kellemes, bensõséges légkörben folyt le, tanulságos és hasznos volt, sokat lehetett tanulni az elõadásokból. Ugyanakkorkifejezte, hogy egymásról tudni és egymásnaksegíteni akaró emberek vagyunk. Megmozgattaaz Olt menti község lakóit. Baráti kapcsolatokalakultak ki a helybeliek és a vendégek között.Érezhettük a figyelmesség, az összetartás és a szeretet megtartó erejét. Csak köszönetet lehetmondani mindazoknak, akik a konferencia megvalósításáért és sikeréért fáradoztak.
Bellágh Rózsa
(OSZK)
Bod Péter konferencia
Olthévízen
Az olthévízi református egyházközség kétnapos konferenciát szervezett Bod Péter tiszteletére2006. július 28–29-én. Az eseményre a templomfelújított orgonájának a felszentelése adott alkal-mat. Több mint félévszádos hallgatás után szó-lalt meg újra az orgona. A konferenciát VeressLászló marosszentkirályi (volt olthévízi) és
Sylvester Aba János olthévízi lelkész szervezte.
A résztvevõk elsõsorban erdélyiek voltak, de jöttek Budapestrõl is a Bod Péter Társaság tagjaiközül tizenketten, és Svájcból, Graubünden kan-tonból. A rendezvényen öt elõadás hangzott el.A konferencia elsõ napján került sor BellághRózsa (Országos Széchényi Könyvtár) elõadására Bod Péter Önéletírása címmel.
„Az önéletírás vagy önéletrajz olyan mû, amelyet a tudomány, a mûvészet, a közélet teréntevékenykedõ személy saját életérõl ír, rendsze-rint kitérve az életével kapcsolatos társadalmi,történeti eseményekre is” olvassuk a magyarnyelv értelmezõ szótárában. A magyar önélet-rajz- vagy emlékirat-irodalom
fõleg Erdélyben virágzott a XVII–XVIII. század fordulóján. Azemlékiratot a függetlenségét elvesztõ Erdély tár-sadalmi viszonyai hozták létre. Azok az írók ésközéleti emberek, akik fontos szerepet töltöttekbe a politikai, társadalmi életben, családjuk vagyaz utókor számára megírták a történelmi esemé-nyekkel kapcsolatos állásfoglalásukat, megindo-kolták magatartásukat vagy éppen vádbeszédetírtak. Az erdélyi emlékirodalom értékes hagyo-mányai továbbéltek a XVIII. században, és meg-találjuk Bod Péter munkásságában is.
Bod Péter Önéletírása elsõ felét latin nyelven
írta, majd a második felében (ez a rövidebbikrész) magyarul folytatja feljegyzéseit, és csakegyes helyeken fordítja latinra a szót. Az Ön-életírás szövege elõször Jancsó Elemér gondo-zásában és Valentini Antal fordításában 1940-ben, majd (a második kiadás) 1945-ben jelentmeg Kolozsváron, az Erdélyi ritkaságok soro-zatban.
Bod Péter túl élete legfontosabb szakaszain, meglett férfikorban foghatott hozzá önéletírásá-hoz. Valószínûleg ötvenéves kora körül kezd-hette írni a mûvet. Önéletírásából megtudhatjuk,hogy milyen belsõ és külsõ tényezõk formáltáklelkületét, késõbbi tudományos és építõ törekvé-seit. Higgadtan, indulatok nélkül, õszintén, tár-gyilagos szemlélettel ábrázolja magát, múltjánaklegfontosabb eseményeit. Az õszinteséget azönéletrajz központi problémájaként szokták ke-zelni. De érzelmeinek is hangot ad, elõadásmód-ja közvetlen, szemléletes. Élete leírásával a lé-nyeget kívánta megragadni.
Mûvébõl kibontakozik egy erdélyi tudós lelkipásztor élete, megismerjük küzdelmeit, de fá-radozásainak az eredményeit is. Bod Péter szün-telenül munkálkodó ember volt, és hatalmas élet-mûvet hagyott hátra.
Feltevõdik a kérdés, hogy miért érdekes nekünk Bod Péter Önéletírása ma, a XXI. század-ban? Elsõ helyen a személye iránti érdeklõdést,tiszteletet említhetjük. Másrészt a hitelességemiatt fordulunk a mûhöz, amelyben az író õszin-tén, tárgyilagosan fejezi ki magát. Harmadsor-ban vonzóvá teszi az Önéletírást formai megje-lenése, természetessége, egyszerûsége. Mûvébõlsokat tanulunk ma is az emberrõl, a hitrõl, atisztességrõl, a hûségrõl, a hazaszeretetrõl.
A konferencia második napján következett
Majláthné Csizmadia Gabriella
(Nyárádszereda)
elõadása: Bod Péter: Históriára Utat Mutató Ma-gyar Lecsicon
. Az ELTE-n 2006-ban végzett fiatal tanárnõ nagy felfedezése a „Lecsicon”. A maros-vásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár Kézirattárábantalálta meg ezt az eddig ismeretlen kéziratot, azeddigi Bod-kutatások sehol nem említik. Csizma-dia Gabriella nagy türelemmel és szorgalommallemásolta a kéziratot, és belõle készítette el a dip-lomamunkáját. A „Lecsicon”-t a szerzõ 1746-banírta. A Leidenbõl hazatért Bod Olthévízre jött az õttanulmányaiban hûségesen támogató Bethlen Kataudvari papságára (1743–1749). Itt írta elsõ mûveit:Szentírás értelmére vezérlõ magyar leksikon (1746),
A Szent Bibliának historiája (1748), és Szent Judás
Lebbeus apostol leveleinek magyarázatja (1749).
Ezekhez kapcsolódik a most felfedezett kéziratos
Könyvtári Levelezõ/lap • 2006. november • 33
könyv, amelyben a szerzõ a történelmi kifejezésekés fogalmak részletes magyarázatát adja. A mûbemutatására az elõadó több szócikket olvasott fel.A XVIII. századi magyar irodalomtörténet és ezenbelül a Bod-kutatás számára igen hasznos lenne,ha Csizmadia Gabriella diplomamunkája kiadásrakerülne.
Gudor Botond
(Magyarigen) református lelkész
Bod Péter történeti munkáiról beszélt a Bod Péter,a történetíró
címû elõadásában. Bod fõ tudományterülete az egyháztörténet volt. Ilyen irányú mun-káinak érdekessége, hogy csaknem valamennyi iro-dalomtörténeti vonatkozású is. Az elõadó kiemel-te, hogy itthon is, Nagyenyeden, és Leidenben is,ahol „lelke legnagyobb gyönyörûségével három évettöltött tanulmányok közt”, a teológiai, a filozófiaiés a jogi tanulmányai mellett elsõsorban egyház-történeti elõadásokat hallgatott. Fõként [Honert, Janvan den] Johannes van den Honert elõadásai irántérdeklõdött, aki az egyháztörténetet Bod szerintLampe nyomán adta elõ. Tanulmányai során elsa-játította a külföldi protestáns egyháztörténelem leg-modernebb módszereit és eredményeit. Mintaké-pei, Friedrich Adolf Lampe, Johann LorenzMosheim és Friedrich Spanheim kedvezõen hatot-tak rá.
Magyarigeni lelkészsége idején írta nagy jelen-
tõségû történeti munkáit, melyek egy része kézirat-ban van ma is. Magyar nyelven egyetemes protes-táns egyháztörténetet írt: Az Isten vitézkedõ anya-szentegyháza állapotjának rövid historiája
(1760).
Latin nyelvû magyar egyháztörténetének, a HistoriaHungarorum ecclesiasticá
nak a kéziratát kiadás
céljából Leidenbe juttatta ki, de csak százhúsz évvelkésõbb adták ki. Három kötetben jelent meg 1888és 1890 között.
Bod egyháztörténet-írói tevékenysége elõdei-
hez (Pápai Páriz Ferenchez, Haner Györgyhöz,Debreczeni Ember Pálhoz) mérten határozotthaladást képvisel.
A programban szereplõ Bretz Annamária és
Pfuscher Emese elõadása elmaradt. Helyettük Ve-ress László
(Marosszentkirály) lelkész tartott elõ-
adást az olthévízi református egyház történetérõl,kitérve a XVIII. századra, Bethlen Kata korára.Bethlen Kata, vagy ahogy magát a másodszorimegözvegyülése után nevezte, Árva Bethlen Kataa XVIII. századi Erdély mûvelõdéstörténeténeknagy egyénisége volt. Egész életében jótékonyko-dott a református egyház javára. Templomokatrenováltatott, gyülekezeteket, kollégiumokat segí-
tett pénz- és tárgyi adományokkal. Õ építtette azolthévízi református templomot is. Még végrende-leteiben is gondoskodott az olthévízi egyházról,anyagi forrásokat biztosított a mûködéséhez. Ahitnek és a tudománynak élõ Bethlen Kata, akidöntõ hatással volt Olthévíz történetére, hosszúözvegysége alatt formálódott egy igazi mecénásnagyasszonnyá. Veress László nagy érdeme, hogymegírta az olthévízi református egyház történetét.Reméljük, hogy a közeljövõben kiadásra kerül.
Az utolsó elõadást Jan Andrea Bernhard
(Castrisch, Graubünden kanton) svájci lelkésztartotta magyarul Pap István bázeli kiadásúKároli-bibliája – alkalom egy svájci magyarvitára
címmel.
A bázeli magyar Biblia 1750-ben jelent meg
Im-hof bázeli könyvárus kiadásában. Az ötezerpéldányban megjelent Bibliának a korrektúraimunkálatait két Bázelben tanuló lelkészjelölt,Szathmárnémethi Pap István és Török Ferencvégezte. Õk írták a Biblia magyar nyelvû elõ-szavát is. A kiadás körül heves viták alakultakki a teológusok és a svájci kiadó között.Szathmárnémethi Pap Istvánt helytelen viselke-dése miatt késõbb eltiltották a lelkészségtõl, s ezután kénytelen volt nyomdászattal foglalkozni.1755-tõl ilyen minõségben mûködött Nagyká-rolyban, egy újonnan alapított nyomdában.
Ebben a nyomdában tanulta a könyvnyomta-
tás tudományát Rosius a Porta (1734–1806) sváj-ci rétoromán teológus, aki a berni tanulóévei utánDebrecenben és Nagyenyeden folytatta tanulmá-nyait. Feltételezhetõ, hogy Nagyenyeden talál-kozott Bod Péterrel. A kutatások ezt a feltevéstnem erõsítették meg. Rosius a Porta peregri-nációja az elsõ figyelemre méltó adat arra, hogyegy graubündeni (svájci) teológus magyar nyelv-területen tanulta a hittudományt.
A konferencia kellemes, bensõséges légkörben folyt le, tanulságos és hasznos volt, sokat lehetett tanulni az elõadásokból. Ugyanakkorkifejezte, hogy egymásról tudni és egymásnaksegíteni akaró emberek vagyunk. Megmozgattaaz Olt menti község lakóit. Baráti kapcsolatokalakultak ki a helybeliek és a vendégek között.Érezhettük a figyelmesség, az összetartás és a szeretet megtartó erejét. Csak köszönetet lehetmondani mindazoknak, akik a konferencia megvalósításáért és sikeréért fáradoztak.
Bellágh Rózsa
(OSZK)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)