Igazán írhatom azt, hogy eddig elfolyt életemnek ezen özvegységben való életem legkönnyebb és majd minden kereszt nélkül való része volt. Áldom is az én jó Istenemet, ki azt az irgalmasságot cselekedte énvelem, hogy az idegen vallású atyafiak között is oly csendes, és minden megszomoríttatás nélkül való életet parancsolt, és nem engedte, hogy a gonosz nyelveknek mérgek engemet megsérthessenek.
60
Özvegységben töltöttem el három esztendőket és hat napokat, azután kedves testvér atyámfiai és gróf Haller Gábor uram tetszéséből, hozzájárulván a magam akaratja, de kivált az én, reám kegyelmesen gondviselő Szent Istenemnek rendelése, mentem férjhez a római szent birodalombéli gróf úrhoz, Széki Teleki József uramhoz. Volt meg a lakadalmunk Hévízen 1722-ik esztendőben, pünkösd után való kedden.
61
Szemléltem már itt is az Istennek hozzám való nagy szeretetét és jóvoltát, főképpen ebben, hogy már egy igaz hitben, vallásban, egy szívvel és szájjal tisztelhetem az én teremtő Istenemet az én édes férjemmel. Világ szerént is tisztességes állapotban és rendben voltam helyeztetve, amelynél kívánva is jobbat kívánni nem kellett, az Istennek áldása is bővségesen volt a házunkon. Az én uram pedig igen jó, okos keresztyénül magát hozzám alkalmaztató ember volt, mintha ugyan édesatyám és nem férjem lett volna, úgy kívánt engemet ifjúságomban tanítani, és elkészíteni előtte a reám következett sok és nehéz kísérteteknek elviselésekre; mivel jó rendin általláta volt azt, hogy nékem tőle el kell maradnom.
62
Gyönyörködtetem vala én is szívemet e sok jóknak szemlélésével; de nem tetszék az Istennek, hogy az édes közé keserűt is ne töltene, mégpedig hamar, hogy ez világgal ne lenne semmi öszveelegyedésem. Mert három hónapok eltelések után, az én édes férjemhez való menetelemnek, egészségem bomlani kezde, a nyavalyák környülvének; soha azután is egészségem helyre sem állott; de akkor rész szerént ifjúi jó erőm; rész szerént pedig az én kedves férjemmel való csendes és jó életem azt nékem igen megkönnyebítette, úgyhogy könnyen lehetett szenvednem.
63
Megálda az Isten 1723-ik esztendőben böjtmás havának 7-ik napján egy szép fiú magzattal, kiért mind édesatyjának, mint nékem volt nagy örömünk. Ennek a szent keresztség által Zsigmond név adatott.
64
Ezen való nagy örömemet keserűség találá nemsokára. Mert akkori gubernátor, gróf Kornis Zsigmond uramtól, és kancellárius Kászoni János uramtól, kinek felesége testvérje volt az én első férjemnek, szüntelen ösztönöztetvén gróf Haller Gábor uram, kinek nevére mint nagyobb atyafiúnak dekrétumot is küldvén a kancellárius, hogy első férjemtől való gyermekeimet végye el. Certifikáltak azért az én gyermekágyamban való fekvésemnek negyedik hetében gubernium eleibe a gyermekeimért, melyen akkor kezdették gyermekeimért való sok háboríttatásomat és gyötrettetésemet.
65
Kolozsvárra menvén országgyűlésére az én férjem Szent Mihály havában azon esztendőben, elmentem én is, Kolozsvárra való érkezésünknek utána, gróf Teleki Pál uram Lónára kihívatott, mivel egy nevét viselő fiacskája meghimlőzvén, igen nehezen kezdett volt lenni, aminthogy mikor odaérkeztünk, azon éjszaka meg is holt.
66
Azon éjszaka én le nem feküdtem a nyugodalomra, szívemet pedig igen bágyasztották a gyermekeimről való nehéz gondolatok. Elbágyadván azért, egy székre leültömben elszunyódtam, és sok nehéz gondolatim s képzelődő elmélkedésim után ilyen álmat láttam: Hogy egy esméretlen ember előmbe jővén nékem, így szólott. Én tudom, micsoda gondolattal ültél ide, mert azt gondolod vala: Én Istenem! ez a gyermek, ha élt volna is, úgy reménlem, hogy a szüléi vallásokkal ellenkező vallásban nem neveltetett volna, ez mégis meghala: az enyémeket pedig, akiket tőlem el akarnak venni, s én szent felségednek jó szívvel adnék, életben tartod. De amely dékrétumat most hoztak, attól nem félj: mert az Isten mennyből küld más dékrétumot, mely ezt elrontja. Ezen serkentem fel álmamból. Éppen azon gondolatokkal is ültem volt le a székre. Ezt én azért jegyzettem fel, hogy innen is kitessék az, hogy az Isten sokszor az övéinek csudálatoson megjelenti dolgait azoknak vigasztalásokra; mert ezt a dolognak kimenetele is megbizonyította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése