1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Sok népet, nemzetet, elveszetteket megtartó kísérlet születik. Annak van létjogosultsága amely "az ajtón" át közelít- azaz nem veszi semmibe Krisztust és az ő áldozatát: tudni akar arról, hogy a jó pásztor életét adta értünk, hogy számunkra életet adjon és bővölködjünk. Felnőtt fejjel kevesen haragszanak édesapjukra vagy édesanyjukra azért, mert kivette kezükből a második tábla csokoládét. A pásztor bekerített karámból vezeti övéit ki és be, nem azért, hogy önkényeskedjen fölöttük, hanem hogy megőrizze, megóvja őket. Óvni kell minket, mert "Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége halálra menő út" Példabeszédek 14,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése