25Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Lk.2,25-32
"Látták az én szemeim a Te üdvösségedet!"- így múlik ki Simeon. (...) aki látta a szívével, a hitével Jézust, az már nyugodtan meghalhat, mert úgyis tudja, hogyha meghal is él.
Aki így tud meghalni, ilyen félelem nélkül, remegés nélkül, az tud igazán félelem és remegés nélkül élni. Aki úgy látta meg Jézust, mint Simeon, tehát meglátta a Názáreti Jézusban a Krisztust, Isten Fiát, az Isten által készített üdvösséget, az megízlelte az örökkévalóságot. Anna számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Mert ha az idő múlik, akkor azt jelenti, hogy minden nappal, minden órával, minden esztendővel rövidebb lett, egyre kevesebb van még belőle hátra, és egyszer egészen elmúlik. De ha telik, ez azt jelenti, hogy nő, minden nappal közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, azaz telítődik, mint ahogy telik egy pohár, egy edény, azután egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az élet. A múló idő viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örökéletet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafele néz a múltba. Aki számára telik az idő, az előre néz, még a halálon át is a jövendő, az örökkévalóság felé. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. Az idő múlása nyugtalanít és szomorúvá teszi az embert. Az idő telése pedig megbékéltet és vígasztal. Aki számára telik az idő, az ősz hajjal nem a szép ifjúság elmúlásának, hanem a közelgő örökkévalóság dicsfényének a jelét láthatja már. A múló időben a halál kapuzárás, értehető tehát a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, értehető tehát előtte a nyugalom. A múló időben a halál az életünknek a vége, a telő időben pedig a halál csak a múlandóság vége és az örökkévalóság kiteljesedése.(...) A te számodra testvér, múlik az idő, vagy telik? Megint elment, megint elmúlt az életedből egy esztendő , vagy megint betelt életed egy esztendővel?"
Joó Sándor: Készülj Istened elé, 86.old
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése