"Elég neked az én kegyelmem"

                                                                                                                                          2Kor.12,9a.

                     Pál apostol háromszor is kérte Istentől: "távozzék el ez tőlem", ti. a "tövis" a testéből. Erre a kérésre Isten feleletképpen nem a tövist húzza ki, hanem rámutat arra az erőre amely a "tövises" élethez is elég. Mindenre elég. Valami, ami ebben az állandóan panaszra hajlamos világunkban : elég. Bőségesen árad. Itt még Isten mondja, hogy elég néked.
                     Pál a Filippi levélben maga mondja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". A kettő között ott vannak a "szürkének" mondott hétköznapok, amelyekben tanulgatjuk háromszori vagy többszöri imádkozás után, hogy Isten nem a körülmények megváltoztatása által ad újat, hanem azáltal, hogy a sokszor elviselhetetlennek tűnő körülmények közt kiárasztja kegyelmét.

"Ó maradj áldásoddal 

Mivelünk, Úr Isten,

Szent kegyelmed áraszd ránk

Minden szükséginkben." 172.ének, 4.verse