Én vagyok az igazi szőlőtő

¹Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. ³Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek ⁴Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek ⁶Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. ⁷Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek. ⁸Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

János evangéliuma 15,1-8

A Bibliolvasó kalauzban a mai vasárnapra kijelölt igeszakasz egyetlen mondatban összefoglalható: Maradjunk Krisztusban, mert a Vele való szoros kapcsolatban lesz gyümölcstermővé az életünk. 

Ma az első vers indított el az életemről való gondolkodás fele:

^„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.”

1.   Jézus mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő…”

Magamra vonatkoztatva két dolgot is jelent ez a kijelentés:

Először azt, hogy nem én vagyok az igazi szőlőtő. Én csak vessző lehetek a szőlőtövön, ami ha helyén van, ha megfelelően vissza van metszve gyümölcsöt teremhet. „Ti már tiszták vagytok…”, mondja Jézus. Az ő beszéde, az ő igéje nemcsak balzsam a sebekre, hanem metszőolló is, amellyel a száraz, terméketlen vesszőket visszametszi. Gyakran esünk abba a hibába, hogy úgy gondoljuk, ami belőlünk van az jó. Én vagyok az élet forrása, én vagyok a gyümölcstermés garanciája. Valamiféle jótállást látunk abban, hogy a gyermek a mi gyermekünk és a nevelés amit adunk neki a lehető legjobb, mert tőlünk kapja. Nehéz kimondani: „nem én vagyok az igazi szőlő, hanem Krisztus”.

Másodszor arra kell gondolnom, hogy van olyan szőlőtő, amely nem igazi. Van olyan szőlőtő, aminek a gyümölcse nem alkalmas fogyasztásra, amelynek a bora ihatatlan. Az előbbi gondolathoz vezet ez vissza, és figyelmeztet: rossz úton járunk, ha úgy gondoljunk, hogy gyermekeinket, gyülekezetünket, szeretteinket magunkhoz kapcsolva olyan táplálékot és gyümölcstermési feltételeket tudunk számukra biztosítani, amelyek az „igaziak”. Egyedül az „igazi szőlőtőn” maradva teremhetünk sok gyümölcsöt.

   

2.   „… az én Atyám a szőlőműves.”

Isten gondoskodó szeretete tudja egyedül mi az amire szükségünk van, hogy gyümölcstermő életünk lehessen. Ő tudja, hogy mi a jó és mi az ártalmas a szőlője számára. Amikor az ember saját kezébe akarja venni az irányítást, a saját életének és a rábízottak életének „művelését” nemcsak tévúton jár, hanem úgy gondolja, hogy ő az, aki jobban tudja mi kell a gyümölcsterméshez. Megkérdőjelezi a Gazda szakértelmét: „Csakugyan azt mondta az Isten? Móz.3,1.

A mai vasárnapon anyák napját szoktuk ünnepelni. Adjunk hálát azokért az édesanyákért, akik Jézus fenti szavainak értelmében nevelik gyermekeiket. Kérjünk alázatot Atyánktól, hogy minden okoskodásunk, nagyképűségünk ellenére tudjuk elismerni: Jézus az igazi szőlőtő. Az Atya a szőlőműves. 

Igazgass, Uram, engemet,

Hogy megőrízzem hitemet;

Ha von magához e világ,

Én mint Krisztusba oltott ág,

Tőle vegyem tápláltatásom,

Míg az élők közt lesz lakásom.

435.ének, 4. versszak