"Én pedig ma erőtelen, noha felkent király vagyok (...)" 2Sámuel.3,39,b

        Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté (H.K) szavai szerint, azért is neveznek engem keresztyénnek, mert : "hit által Krisztusnak tagja és így az Ő kenetének részese vagyok (...)" (H.K.32 felelet). Őt pedig "az Atya rendelte és Szentlélekkel felkente (...) örökkévaló királyunkká." (H.K. 31. felelet). Krisztus kenetében való részesedésem előremutató is: "ez élet után pedig az örökkévalóságban minden teremtményen uralkodjam." (H.K. 32. felelet)

        "ma erőtelen", de felkent király vagyok: ez az állapotom, erre jutok magammal minden nap. Krisztusban látom a legjobban: a kereszt felé vezető út az erőtelenség, az elhagyatottság útja, húsvét hajnala azonban a dicsőséges királyé.

     Hadd lássam, hadd lássuk Urunk így életünket, erőtelenségünket: "ma erőtelen, noha felkent király", vagy az ígéretet is benne: ma ugyan még erőtelen, de már király. Krisztus uralma hintse ránk mindent beragyogó fényét!