Bethlen Kata, Önéletírása (folytatás)

Ezekben az esztendőkben sok terhes és nehéz nyavalyákon mentem által, úgyhogy sokszor voltam a halál kapujában, fennjárólag hordozható nyavalyák nélkül pedig egyszer sem voltam. De minden nyavalyámat és terhemet megközelítette nékem a házamban való csendességem, mert az én urammal csendes és igen kedves jó életem volt. Ennek felette az Istennek áldása is házunkon nagy volt, úgyhogy dicsekedhettem az én Istenem dicsőségére azzal, hogy semmiben nemhogy fogyatkozást, de még kevés szükséget sem szenvedtem: amennyiben lehetett, mindenekkel békességben kívántam élni: megszűkült felebarátaimat segélteni. Akikkel pedig én kívántam jól tenni, az én uram abban soha akadályt nem tett, nem is bánta. Maga is igen barátságos ember volt, barátsága minden színmutatás nélkül való; mások dolgára nem vigyázott, a magáéhoz hozzá látott, mivel ez országban igen híres, jó gazda is volt. Senkiét nem kívánta, a magáét nem hagyta: egyszóval jólelkű, vallását igazán szerető, jó hazafia volt. Mindezek énhozzám az én Istenemnek méltatlan szolgálójához nagy áldásai, megköszönhetetlen jótéteményei voltanak; mert én ezekre érdemes nem voltam. A te nevedé légyen hát én Istenem, a te nevedé mindezekért a dicsőség, mindörökké.

95

Még kicsiny korokban édes gyermekeimet kezdettem taníttatni, remélvén, hogy az Isten azokban nékem állandó házat épített, igen nagy gyönyörűségem volt bennek, midőn annyira nevelhettem, hogy tanulásokat is láthatnám: kivált Zsigmond volt szívemnek kiváltképpen való öröme, akit az Isten testi külső szépsége mellett ideje felett való bölcsességgel is és engedelmességgel felruházott volt. Valakik látták, mindenek előtt kedvessége volt; azt is jövendölték iránta, hogy nem fogom felnevekedését megérni; mert akiket az Isten idejek felett való bölcsességgel és kegyességgel felruház, eleve magához szokta venni, mint az idején érő gyümölcsöt hamarabb le szokták szakasztani. Aminémű szókat én igen nehezen hallottam. Az én uram is sokszor könnyes szemmel mondotta hogy ezen gyermeknek nem idejére való dolgai vagynak, fél rajta, hogy mi abban nem sokáig fogunk gyönyörködni. De én éppen arra nem hajthattam elmémet, hogy ettől való megfosztásomról gondolkodnám. Minthogy a gyermek is ép (92), erős, egészséges volt.

96

Az ő kérdezkedése gyakrabban az vallás dolgáról, vagy a felsőbb hatalmasságokról volt, úgyhogy azt csudálkozva lehetett hallgatni. Mondotta sokszor, mely nehéz néki, hogy Haller Pál egy testvér véle, s mégis nincs azonegy hitben vallásban véle. De ó, kimondhatatlan keserűség! mely engem talála 1731-ik esztendőben, kisasszony havának 9-ik napján, tizenhárom napokig tartó vérhasi nyavalya által ez én szemeimnek egész gyönyörűsége, szívemnek vidámsága, kedves Zsigmondom éntőlem elvéteték, életének éppen kilenced-fél esztendejében. Kivel is házamnak tovább való fennmaradására minden reménségem elmúlék, mert Gábrisom felette gyenge lévén, ahhoz reménség éppen nem lehetett.

97

Olyan volt ennek halála is, hogy ha magam szüntelen mellette lévén nem láttam volna, el nem hihetném. Nem is tudtam azt gondolni, hogy oly gyenge edényben az Isten oly nagy kegyelmét tette volna le. Mihelyt megbetegedett, e világról egészen elvette elméjét, s minékünk is vigasztalásul azt mondotta: Édes atyámuram! Édes asszonyomanyám! tudom, hogy ha istennek a’ tetszenék is, hogy én meggyógyuljak, azért kívánnák azt, hogy az én Istenemnek dicsőségére éljek, s végre az én Istenemnek szent színének látására általmenjek: már Istennek a’ tetszik, hogy én tovább ne éljek, hanem az Istenhez menjek, azhová kedves atyámuram is és kedves asszonyomanyám is jőnek, ott is együtt lészünk, az Istennél. Azért énérettem ne gyötrődjenek. Azzal mind a kettőnket közelebb hívott magához, és kezeinket megcsókolván, bocsánatot kért. Az én uramra nézvén, látá nagy keserűségét, s azt mondá: Atyámuramat is szánom; de mégis inkább szánom asszonyomanyámat, mert atyámuram nemsokáig él. Azzal reám fordítván szemeit, így szóla: Édes asszonyomanyám! az Úristen minden könyvhullatásit kedves asszonyomanyámnak szedje a maga tömlőjébe, és mikor az emberi reménség megszűnik, akkor csudálatosan vigasztalja meg. Azután mondá: Én felettem prédikációt arról tégyenek: az Úristen az én világosságom s idvességem, s hát kitől féljek? mert ha szintén egyfelől ezer ördög, másfelől tízezer állana is, mégsem félnék, mert engemet az én Jézusom megváltott, és én övé vagyok, azért jövel hamar, édes Jézus, énhozzám. Ehhez hasonló szavai igen sokak voltanak, de nem célom, hogy ide mindeneket felírjak. A papot úgy kívánta, hogy szüntelen mellette légyen, és imádkoztassa.

98

Vala egy német inasa is, pápista vallású, minthogy immár németül is tanult volt annyira, hogy derekasan beszélett, ez mellé állván az ágyának mondja: hogy Isten gyógyítsa meg. Arra azt feleli: Hallod-é, én nem félek a haláltól, úgy mint te, mert én tudom, hogy mihelyt meghalok, az én lelkem mindjárt vitetik az Isten színe eleibe. De a te vallásod szerént te félhetsz, mert még a te lelkedet a purgatóriumba küldik. Másképpen attól ne félj, mert az nincsen, hanem félj a pokoltól.

99

Már ezt meg lehet minden keresztyén atyai és anyai szívet viselőnek gondolni, mely nagy bánat és keserűség légyen embernek ily jeles gyermekitől megfosztatni. Mi is hogy inkább keserves bánatunkat enyhíthessük, nemsokára Kercesórán eltemettük házunknak egész gyönyörűségét.

100

Ezzel keserves bánatunknak nem lőn vége; mert nemsokára Klárám elsőbben, és harmadnapra utána Gáborom megbetegszik Sorostélyon himlőben, kik is ugyanazon 1731. esztendőben, Szent Mihály havának 17. napján mindketten elhalának. Gáborom ebéd előtt kilenc és tíz óra között, életének hetedik esztendejében. Klárám délutáni három és négy óra között, életének második esztendejében. Akárki légy, aki ezt szemléled, csudálva mondhatod: ó, Istennek nagy ereje, ki a nagy erőtlenségben mutatja ki magát, mert ezt a szörnyű kísértetet nem emberi, hanem az isteni erő győzte meg énbennem. A te kegyelmed volt az én fájdalmas szívemnek megerősítő balzsamomja, édes atyám!

101

Az én uramnak is egészsége bomlani kezde, és bokros keserűségei miatt szemlátomást fogyni: a vízkórság száraz betegséggel együtt reá esék, ki mellett minden rendes külső eszközökkel való élést, minthogy Isten jó módot adott volt is benne, véghezvittem: de nem tetszett Istennek megszentelni az eszközöket.

102

Az én uram is halála előtt minden dolgokról levévén elméjét, szüntelen az Istenhez való készülettel töltötte idejét. Engemet is pedig mindenben kívánt készíteni terhes kísérteteimnek elviselésére: sok dolgokat, mint okos ember, előre ellátván, mi fog következni, megmondotta, hogy ha úgy talál lenni, mitévő legyek. Testamentum tételében is, amiben az ország törvényével megegyezhetett, mindenekben kívánt jó rendben hagyni.

103

Minthogy pedig akkor Fejérvár megyének főispánja volt, az utolsó gyűlésen megmondotta, hogy többször nagygyűlést nem gyűjtet; azért mindenekben számot vétetett, akikkel illett, és minden dolgokat írásban tévén, nékem úgy adta kezemben, a vicétisztek jelenlétekben, ezt mondván: ezt tedd el, mert azt tudom, hogy senkinek semmijét el nem vettem, és szántszándékkal senkinek nem vétettem; de ez a háládatlan világ olyan, hogy akinek legtöbbet szolgál az ember, a’ fizet rosszabbul; az én holtom után is lehet olyan, hogy kíván engemet megmocskolni és tégedet megkárosítani; azért abból eligazíthatod, ha bajod lészen. A vicétiszteknek pedig monda, bizony kegyelmeteket az Isten megveri, ha holtom után reám valamit fog, és a feleségemet megszomorítja. Melyre mindnyájon ígérék magokat, hogy nem cselekszik; de afelől megcselekedték; de én mindazokra meg tudtam felelni. Mert engemet olyanformán készített kísérteteimre és sérelmes özvegyi életemre, mint aki házától kevés időre eltávozik, és rendelést tészen a háza népének, mit cselekedjék.

104

Már én mindezeket mindennap nagy keserűséggel szemléltem: végre gyermekeim iránt való keserűségemet örömmel félretettem volna, csak az én uramnak életét nyerhettem volna meg; de az Istennek a’ sem tetszett; hanem fennjáró sínlődése után ötödnapi fekvése közt igen szép készülettel, mindvégig való szólással, énmellőlem elvevé, ki nem írható keserűségemre, Szebenben, 1732. esztendőben, Szent András havának első napján, és engemet az én Istenem úgy hagya, mint a megszedett szőlőben való kunyhót egyedül. Ó, drága kegyelem! mely erőt adtál énnékem az én súlyos keresztimnek elviselésekre; lakozzál ezután is énbennem, mind utolsó pihenésemig.

105

Már férjemtől és gyermekimtől így megfosztván, e gonosz világ azzal meg nem elégedett: hanem az én uram famíliája, mely is énhozzám eddig nagy szeretettel mutatta magát mindenkor, látván mindentől való megfosztatásomat, mintha én azzal gonosztévő lettem volna, hogy a Náomiból az Isten Márává tett, szívét egészen megfordítá énellenem, s mindnyájan ellenségemmé lőnek. Kedves férjemnek egyetlenegy leánya is, tekintetes Toldi Ádámné asszonyom, kinek halála előtt négy vagy öt órával kezeit megfogván, azt mondá: édes leányom, mindenben jó atyád voltam, a feleségem is semmiben néked kárt nem kívánt tenni: azért te is meg ne szomorítsd: mert soha az Isten büntetlen nem hagyja. De ez eszébe nem jutván, amennyire ereje lehetett a megszomorításra, elkezdette még aznapon, amelyen a temetés volt, véghezvitte.

106

Temettettem el idvezült édes jó férjemet Kercesórán, 1733. esztendőben, Boldogasszony havának 18. napján. Másnap mindjárt az atyafiai admoneáltattak, hogy az én uramnak testámentomához semmiben magamat ne tartsam, hanem tudjam meg, hogy mindenben, valamiket az én uram nékem hagyott, csak negyedes lészek. Jóllehet, az én uram testámentoma, mind az Isten, s mind a haza törvényével igen megegyező volt. Minthogy esztendeig erőszakoson semmit velem nem cselekedhettenek, szóval amit lehetett, kesergetésemre véghezvittenek, kivált Teleki Ádám uram, aki is sokakat mondott az én megbecstelenítésemre tartozókat; de eziránt ez nékem vigasztalásomra szolgált; hogy senki el nem hitte.

107

Közelítvén az én uram halálának esztendeje, egy úriember, (kinek Isten maradékjával is cselekdjék irgalmasságot jó tanácsáért) azt izeni nékem, hogy a keserűséget tégyem félre, és menjek bé Szebenbe, cselekedjem a magam dolgában, amit cselekszem; mert ha esztendő bételik, olyan becstelenséget ejtenek rajtam, aminémű még ebben a hazában ily rendű özvegyen nem esett.

108

Én is vévén észre a dolgot, Szebenbe bémentem kedves testvér atyámfiával, Bethlen Imre urammal, ki is gyámoltalan özvegységemben minden terhes bajaimban mindvégig mellettem fáradozott, nem gondolván semmit ok nélkül való sok megbecsteleníttetésével, énmellettem igaz, ritka példájú atyafiságát igen nagymértékben megmutatta; mely hozzám való jó lélekből származott igaz indulatjáért, sok fáradságiért, az én Istenem testben s lélekben áldja meg, s kedveseihez is mutassa meg a szükségnek idején atyai szerelmét. Mind őkegyelme, s mind mások, kik hozzám egyenes indulattal voltak, azt jovallották, hogy izennék én a Teleki famíliának, hogy szándékát hadd lehetne kitanulni.

109

Én is izentem B. Kemény László uramtól és Radák Ádám uramtól (aki is énhozzám igen nagy szeretettel viseltetett), kiknek gróf Teleki Sándor uram mint nagyobb atyafi ezt mondotta: Amely napon bátyánk urunknak halálának esztendeje bételik, azon napon és órán ángyunk asszonyt a dóssal megkénáltatjuk; és ha fel nem vészi, a jószágból kivetetjük: ha pedig felvészi, mindenütt a jószágot négy részre felosztván, a negyedrészt őkegyelmének kiadjuk. Holott ha én pápista lettem volna is, soha nem küldhették volna az én lelkemet nagyobb purgatóriumba, mintha az urakkal egy oszló jószágot kellett volna bírnom.

110

Irántam való ez gonosz szándékot észrevévén, nem kevéssé öregbedett súlyos keserűségemnek terhe: hogy lehessen azt megelőzni; már a gubernium is kioszlott volt; végre prókátoraim és állapotomat fájlaló jóakaróim azt adják elmémre, hogy találjam meg a kommendérozó generálist, gróf Vallist, ki is akkor, nem lévén más gubernátor, parancsolt az egész hazában, s a Fejér vármegyei főispánság is keze alatt volt. Ez az ember az én uramat igen szerette, s hozzám is oly könyörületességgel volt, idegen nemzet lévén, hogy magam nemzete is velem több jót nem cselekedett volna. Kinek is eleibe terjesztvén állapotomat, mindjárt ígérte jóakaratját, hogy megoltalmaz.



Azért amely vármegyékben jószága volt az én uramnak, mindenüvé parancsolt, hogy a vármegye tisztjei vigyázásában légyenek, és meg ne engedjék a M. Teleki famíliának, hogy a jószágba béüljenek. Emellett amely milícia közelebb volt, annak parancsolatot adott, hogy ha valamelyik jószágba béülne is, onnan mindjárt kivetvén, a jószágot visszafoglalja. Gróf Teleki Ádám uramat is magához hívatván a generális, eleibe adta, minémű parancsolatot adott ki mindenfelé, légyen tudtára a famíliának. Így oltalmazott meg engem az én jó Istenem becstelenségtől és kártól az idegen nemzet által. Sokszor jutott eszembe idvezült édes uramnak utolsó szava; mert mikor éntőlem elbúcsúzott volna, azt mondá nékem: Tudom, hogy néked az én atyámfiaitól sok szenvedésed lészen, de én mostan is azon kérem az én Istenemet, hogy álljon melléd a te özvegységedben, és ne engedje, hogy kedvek szerént nyomorgathassanak. Ne is félj; mert ez az Isten, kiben te gyermekségedtől fogva bíztál, bizony el nem hágy, hanem támaszt onnét is jóakarót, aki veled jól tégyen, azhonnét meg sem gondolnád. Bé is tölt ez akkor énrajtam. Mert te, özvegyeknek sérelmeket keserülő és azoknak nyomorgattatásokat nem szenvedhető Istenem, támasztál reménségem kívül is, aki oltalmazna.

Egy ige és egy gondolat

" Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet, és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." Jeremiás könyve 9,23-24

"A világ azt gondolja, hogy Istent be lehet állítani eszközül az élet rekvizitumai közé. Fegyverré és eszközzé lehet tenni, akinek parancsolunk és akit kihasználunk. Mindegyik elvárja Istentől és előírja neki, hogy teljes mértékben éppen az általa képviselt álláspont és gondolat mellé álljon, minden erejével, tekintélyével és igazságával, mert - szinte sértő kifejezést használok- azt el sem tudná nézni az Istennek, hogy más véleményen legyen, mint ő. Ezzel szemben áll az Isten szuverénitásának nagy kálvinista gondolata. Isten kijelentette és újra hangsúlyozza, hogy az Ő dicsőségét másnak nem adja, az Ő gondolata nem a mi gondolataink, Ő nem akar beilleszkedni a mi világunkba. Ő engedelmességet kíván, Ő parancsoló és uralkodó Isten."
Ravasz László, Isten rostájában III.kötet

IKE Sportnapok

Erdély 15 településőról 130 ifjú sportoló gyűlt össze a 8. alkalommal megrendezett Országos IKE Sportnapokon Kézdivásárhelyen. Az Erdélyi IKE és a céhes város polgármesteri hivatala azzal a céllal szervezte meg ezt a rendezvényt, hogy lehetőséget adjon minél több fiatalnak a mozgásra, kikapcsolódásra, és, hogy az „ép testben ép lélek” életszemléletet terjessze az ikések között.

A háromnapos eseményen sok alkalom adódott a mozgásra, 9 -féle sportágban mérték össze erejüket, tudásukat a jelenlévők.

Esténként áhitatok, közös éneklések, játékok szolgálták a részvevők lelki épülését. Isten üzenetét Syilveszter Aba, Beder Imre és Dezső László tolmácsolta az elcsendesedések alkalmával.


Lássuk a megmérettetések eredményeit:

Minifoci

Kolozsvár – Bulgáriatelep

Cserefalva

Illyefalva

Kosárlabda

Illyefalva

Medgyes

Cserefalva

Kézilabda

Olthévíz

Medgyes

Bulgáriatelep

Röplabda

Kolozsvár – Bulgáriatelep

Kolozsvár – Kerekdomb

Illyefalva

Lábtenisz

Vitán Domokos, Misca Cosmin – Kézdivásárhely

Ardelean Róbert, Jakab Zsolt – Illyefalva

Kapás Zoltán, Szilveszter György – Cserefalva

Atlétika

800 m futás lányok

Jakab Mária – Kézdivásárhely

Gáspás Kincső – Sepsiszentgyörgy

Jakab Anita – Kézdivásárhely

1000 m futás fiúk

Baga Szabolcs – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Tamás Gellért – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Kapás Zoltán – Cserefalva

Tollaslabda

Lányok

Hogyai Katalin – Medgyes

Lázár Kinga – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Ványolós Edina – Olthévíz

Fiúk

Tamás Gellért – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Váncsa Zsolt – Illyefalva

Kapás Zoltán – Cserefalva

Sakk

Váradi János – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Lapohos Őrs – Marosvásárhely, Gecse utca

Bartha Alpár – Cserefalva

Asztalitenisz

Lányok

Jakab Mária - Kézdivásárhely

Lázár Kinga – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Gáspár Kincső – Sepsiszentgyörgy

Fiúk

Barti Lóránt – Kézdivásárhely

Márkos Hunor – Marosvásárhely, Gecse utca

Croitoriu Alex (Olthévíz), Kocsis Zoltán (Kézdivásárhely)

Jövőben is meg szeretnénk szervezni a sportnapokat és egy sporttábor lehetőségeiről is gondolkodunk.
Adja Urunk, hogy terveink az Ő dicsőségét és embertársaink javát szolgálják!

a szervezők nevében:

Kocsis Zoltán

sportiroda vezető

facebook.com/kezdisport

Egy ige és egy gondolat

"Bizonyára ti magatok vagytok
a nép, és veletek kihal
a bölcsesség!" Jób 12,2

Jób szavai akkor hangzanak el, amikor már-már úgy tűnik, hogy barátai nem tudják abbahagyni a szenvedése kapcsán megszülető okosabbnál okosabb "kinyilatkoztatásaikat". Én is szoktam megmondani a "tutit", utána pedig restelkedni...
Lelkészek rendes szokása az ilyen fajta "kinyilatkoztatás", a pótolhatatlan okos vélemény mindenben és mindenhol.
Lehet, hogy nem csak a lelkészek értenek ehhez?

Jób imádsága:
Megvallom azért, hogy nem értettem, csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, Te pedig taníts engem!" Jób 42,3-4

közérdekű

Háromszék (www.3szek.ro)

2011-04-07 - Megalázott pedagógusok

Most éppen törvényszéken elnyert jogaikat veszi semmibe a kormány, Emil Boc miniszterelnök pedig nem szégyelli kijelenteni, hogy tiszteletben tartja a hatalom a bírósági végzéseket, ki is fizetik a bérkülönbözetet – majd, amikor lesz rá pénz, amikor a gazdaság helyzete lehetővé teszi azt. Értsd: legjobb esetben is csak valamely választási kampányban, ahogyan az mifelénk történni szokott.
Mert miként is alakult ki a jelenlegi, meglehetősen kusza helyzet? 2008 őszén, a parlamenti választások előtt nem sokkal tapssal, üdvrivalgással, egyöntetűen szavazta meg a törvényhozó testület az oktatásban dolgozók 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt. Aztán Tăriceanu miniszterelnök sürgősségi rendelettel akadályozta meg annak alkalmazását – veszített is emiatt voksokat a liberális párt –, de ez még csak a bonyodalom kezdetének tekinthető. Nemsokára ugyanis az alkotmánybíróság minősítette alaptörvénybe ütközőnek a béremelés halasztását, majd kormányváltás következett, és láss csodát, azok, akik a kampányban még fölöttébb szívükön viselték a tanárok sorsát, bársonyszékbe kerülvén minden eszközzel akadályozták a fizetésemelést, mi több, tavaly 25 százalékkal csökkentették is a juttatásokat. Perek sorozatát indították hát az állam ellen, és legtöbben meg is nyerték azokat, így jogosultak a különbözetre. Csakhogy, és itt újabb fordulat következik, a hatalom nem csupán a törvény életbe ültetésétől tekint el irigylésre méltó nagyvonalúsággal, hanem a bírósági végzéseket is semmibe veszi. Úgy tűnik, Romániában ez is lehetséges.
A két és fél éve húzódó ügyet Emil Boc és csapata újabb felelősségvállalással kívánja lezárni. Mondják, méltánytalan, hogy némely tanárok többet keressenek, mint a többiek. Ebben is van igazság. De a történet legfőbb tanulságai ennek ellenére elkeserítőek: bebizonyosodott, hogy a kormány mifelénk teljhatalomra törekszik, célja elérésében számára semmi sem szent, még az ország törvényei sem. És világossá vált ismét: a politikai pártok számára csak akkor válnak fontossá a pedagógusok, amikor szavazatokat várnak tőlük. Olyankor cseppentenek-csurrantanak nekik kis pénzt, amit aztán hatalomra kerülve kamatostul visszavesznek.

Az is bolond, aki tanárrá lesz Romániában – mondhatnánk keserűen, látva azt a rendkívül cinikus magatartást, amellyel a hatalom viszonyul a pedagógustársadalomhoz.


Farcádi Botond

Egy ige és egy vers

JÓB KÖNYVÉBŐL

Mert ő megsebez,
de be is kötöz,
összezúz, de kezei
meg is gyógyítanak.
(Jób 5,18)

Uram, sebezz és gyógyíts
kedved szerint,
csak el ne múljék rólam
kezed nyoma-

mert halálba taszít,
ha többé
nem foglalkozol velem.

Ki zúzódást kerülve
és óvakodva él,
mind ostoba;

csak látszólag veszély,
ami az alig-léttől
megment, amit Te adhatsz
csak nekem:

sebek és gyógyulás
bölcs ritmusa.

Petrőczi Éva