Ha ismernéd az Isten ajándékát

 

 "... ez a férfiú nagyobb volt keletnek minden fiainál" Jób 1,3b

Íme Jób mesés gazdagságának foglalata, egyetlen mondatban. Tíz gyermek, tizenegyezer állat, cselédek sokasága. Jóbnak volt veszteni valója- gondolhatjuk csendesen. 

Valóban nagy csapás, ha egy ilyen gazdagon megáldott ember egyszerre "mezítelen" marad.

Mi, ha nem is vagyunk "nagyfiúk", kelet vagy nyugat nagyjai között a dobogós helyezések valamelyikén, mégis igen gazdagok vagyunk. Ezt csak akkor látjuk meg igazán, ha egyet-mást vissza kell adnunk Isten ajándékai közül. Amikor elveszítjük, akkor döbbenünk rá: hát ezt is, azt is adott nekünk az Úr.

Nemrég mesélte valaki, hogy kétheti bezártság után valóságos áldásként élte meg a pillanatot, amikor szót válthatott szomszédjával. Azzal a szomszéddal, akivel addig elég sokat bosszantották egymást. Lám, még a zsémbes szomszéd is ajándék...

Indítson mai igénk csendes számadásra, leltározásra: ha nem is vagyunk nagyobbak keletnek minden fiainál, Istennek milyen sok ajándékában részesültünk.

A legnagyobb ajándékról se feledkezzünk el, kérjük Istentől, hogy láttassa, ismertesse meg velünk:

 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. ¹¹Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? ¹³Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.  Jn. ev.4,10-14

Imádság:

Urunk add, hogy meglássuk gazdagságunkat és teljes szívből dicsérjünk Téged! Ámen