Maradt hírmondó!
13Egyszer, amikor Jób fiai és leányai elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak, 14hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. 15De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 16Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 17Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 18Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. 19De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób 1,13-19
Gyermekkorban hallott mesék egyik fordulata csengett vissza: " Még hírmondónak sem maradt belőlük..." Jób történetében maradt hírmondó, egyik a másiknak adva a kilincset tudósítanak az újabb és újabb csapásokról. Percek alatt vetkőztetik "meztelenre" a korábban áldásokba öltözött Jóbot.
Szinte egymást félretaszigálva beszélik tele otthonainkat a Tv, Rádió, Internetes hír és jövendőmondók. Percek alatt nem csak maradék jókedvünket, hanem megtépázott emberségünk cafat rongyait is letépik rólunk. Megteszik, mert megtehetik. Bizonytalanok vagyunk. Egyik lábunkról a másikra állunk.
Pedig maradt még másféle hírmondó is. Jó hír mondó. Örömhírmondó. Biztonságunkat, emberségünket helyreállító, rendíthetetlen forrásból tudakozódó hírmondó: "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." 2Pt.1,19
Minden körülmények között biztos és változatlan örömhírének foglalata: semmi nélkül való, kifosztott állapotunkban is van reménységünk. Földbe döngölt emberségünkből is van megelevenedés: "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által." 1Pt.1,3
Imádság:
Nyisd meg Urunk fülünket, szívünket, hogy meghalljuk az örömhírt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése