Igemorzsák Ezékiel könyvéből (4.)

 

Háttal az Úr templomának

„… vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátukkal az Úr templomára és orcájukkal keletre fordultak…” Ezékiel 8,16b

 

Ezékiel Istentől kapott látomásban végignézi népének romlott állapotát. Az egymás követő képek sorában az utolsó olyan férfiakat mutat, akik a templom területén tartózkodva (a tornác és az oltár között) hátat fordítanak a templomnak, arcukkal pedig keletre fordulnak. Egyértelmű bűnük, hogy nem az élő Istentől, hanem máshonnan várnak segítséget.

Aki hátat fordít a templomnak, elutasítja Istent, és ezzel egyidőben máshol keres segítséget. Általában ott, ahonnan segítség nem várható.

Mindezt az Úr közelében teszik, a templom területén. Eszerint lehetséges, hogy valaki testileg, fizikailag jelen van ugyan a templomban, de „lelkileg”, gondolkodásában egészen másra figyel.

Ennek a magatartásnak a következménye: „ ha kiáltanak nem hallgatom meg őket…” 18. vers.

Amikor imáink nem találnak meghallgatásra érdemes megvizsgálnunk, hogy merre irányul a mi tekintetünk. „Az Ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?” Jób 13,8